81634. lajstromszámú szabadalom • Villamos csengő

Meg jelent 1935. évi március hó 126-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 81634. SZAM. — VH/j. OSZTÁLY. Villamoscsengő. Magerle Edraund mérnök és Josef Steiner G. m. B. H. Metallwarenfabrik cég, mindkettő Wienben. A bejelentés napja: 1921. évi június hó 8-ika. Ausztriai elsőbbsége: 1920. évi június hó 28-ika. A találmány tárgya villamoscsengő, melynél az egy solenoidmagot képező csengőnyelv nyugalmi állásában egy a villamos vezetékkel összekötött rugón nyug-5 szik úgy, hogy a villamosáram zárt áramkör esetén a solenoidmagon és az azt körülvevő vezetőhüvelyen mindaddig vezettetik a solenoidtekercselésbe, míg a solenoidmag a rugót érinti, míg felfelé lökött 10 solenoidmag esetén az áram megszakad. Ily csengőknél a magnak feltétlenül könnyen kell játszania a vezetőhüvelyben. Hogy ezt elérhessük, anélkül, hogy tömeggyártásánál a csengő előállítási költségeit 15 beillesztési munka által megdrágítanók, a vezetőhüvely belső átmérőjét lényegesen nagyobbra szabjuk a solenoidmag átmérőjénél, úgyhogy a mag a hüvelyben könynyen mozoghat. Ekkor a solenoidmag 20 csak akkor érintkezik a vezetőhüvellyel, ha ferdén áll. A solenoidmag eddigi kiképzésénél előfordul, hogy az a kontaktusrugóra való felfekvésekor először ferde helyzetet fog-25 lal el, melyben a magnak szigetelt nyelvvége a vezetőhüvelynek nekifekszik, míg ellenben vezető magvége nem érinti eléggé a hüvelyt. Ennek következménye erős szikraképződés és a csengő rossz műkö-30 dése. A találmánnyal ezt a hátrányt azáltal küszöböljük ki, hogy a solenoidmagot kényszermozgásosan hozzuk a szükséges ferde helyzetbe, mely célból a kontaktus-35 rugóval együttműködő solenoidmag végét csúccsá képezzük ki. Mellékelt rajzon a találmány tárgya két foganatosítási alakban van példaképen feltüntetve és pedig az 1. és 2. ábra az új solenoidmag-vezeték- 40 kel ellátott csengő elölnézete eltávolított burokkal és harántmetszete ráhelyezett burokkal és haranggal, a 3. és 4. ábra egy villamoscsengő a második foganatosítási alak szerinti sole- 45 noidmagvezetékkel elől- és oldalnézetében, mimellett a vezetőberendezés láthatóvá tétele céljából a harang egy helyen ki van törve, az 5. ábra a 4. ábra szerinti kontaktusrugó 50 és solenoidmag alulnézete. A bádogból sajtolt, tárcsaalakú (1) alaplemezen egy ismertmódon egy (2) solenoidból, mozgó (3) solenoidmagból és (4) kontaktusrugóból álló ütőszerkezet 55 van az (5, 6) tartók útján szigetelten megerősítve. A nem vezető anyagból készült (7) solenoid orsóba egy az (5) tartóval vezetően összekötött (8) fémhüvely van behelyezve, melyben a (3) solenoid- 60 mag játéktér meghagyásával vezetve van. A (8) fémhüvelyhez egy rövid, valamivel nagyobb átmérőjű (9) szigetelő hüvely csatlakozik, mely a (6) tartó kidomborodó (10) részén van megerősítve és megaka- 65 dályozza azt, hogy a (3) solenoidmag a (6) tartóval, illetve annak (10) részével vezető érintkezésbe jusson. A (11) ütőfej a (3) solenoidmag nem vezető, felső (12) végén ül, mely mag alsó vége a találmány 70 szerint (13) csúcsban végződik. A (13) csúcs a (3) magot a (4) kontaktusrugóra való felfekvésekor kényszermozgásosan oly ferde helyzetbe hozza, melyben az vezető alsó részével okvetlenül érintkezik a 75 (8) hüvellyel. Hogy ez az érintkezés lehetőleg súrlódás nélkül történjék és a (4) rugó és a (13) csúcs ne kopjék egy-