81599. lajstromszámú szabadalom • Széntalpakon csúsó mótoros vagy lábhajtású jármű, havas vagy jeges utakra

_ Mggjelent 1935. évi március hó l-éo.__ MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 81599. SZAM. — XX/g. OSZTÁLY. Szántalpakon csúszó motoros- vagy lábhajtású jármű, havas vagy jeges utakra. Farkas Ferenc gépész és szeszfőző Budapesten. A bejelentés napja: 1921. évi május hó 28-ika. Jelen találmány tárgya szántalpakon csúszó motoros- vagy lábhajtású jármű havas vagy jeges utakra, mely lényegé­ben a szántalpak között a talajnak rugal-5 masan nekiszoruló és kapaszkodó szervek­kel ellátott hajtókerékből áll. Jelen meg­oldási mód kiválóan alkalmas arra, hogy a közönséges kerékpárokra emlékeztető motoros- vagy lábhajtású, ú. n. hókerék-10 párokat állítsunk elő, mikoris nagyjában megmarad a kerékpárváz, a hátsókerék hajtószerkezetével, viszont a mellső kere­ket a kormányrúdról állítható szántalp helyettesíti, míg a váz hátsó részét a 15 hátsó kerék két oldalán elhelyezett szán­talpak támasztják alá, a hátsó kerék maga pedig kapaszkodó szervekkel el­látva, mely a hátsó talpak között rugal­masan szorul neki a jeges vagy havas 20 talajnak. A rajzon egyik példaképeni kiviteli alakja látható jelen találmánynak, mely­től annak lényegének érintése nélkül szá­mos eltérés képzelhető: 25 1. ábra az ú. n. hókerékpárnak távlati képét, 2. ábra a hátsó kerék rugalmas ágya­zását feltüntető részletet, 3. ábra a hátsó kerék peremén át esz-30 közölt hosszmetszetet, míg 4., 5. ábrák metszeteket mutatnak 3. ábra A—B, ill. C—D vonalai szerint. A kerékpár kormányrúdjának (b) foly­tatásához a mellső (c) szántalp van erő-35 sítve, mely mint kormányzótalp működik. A hátsó kerék vízszintes (i) villája a (j) lábítócsapágy körül fel-alá lenghetően van elrendezve és a felfelé emelkedő hátsó (h) villához képest van vezetve pl. azáltal. 40 hogy a (h) villa a (j) lábítócsapágy-ten­gely, mint központ körül ív alakban van kiképezve, üreges és benne az (m) hátsó­kerék-csapágy, ill. az (i) Villa hátsó végé­nek ugyancsak ívalakú (k) nyúlványai vezetődnek. A csőszerű és ívalakú (h) 45 villarészekben rendezhetők el a hátsó ke­reket lefelé szorító (1) rúgók. Ezen (h) villa (g) merevítő villával kapcsolódik a különben ismert kerékpárvázhoz, míg a (d, d) hátsó talpak (e, f) rudakkal, ill. 50 csövekkel, kapcsolódnak a (g, h) váz­részekhez. A hajtókerék előnyösen ékalakú (o) kapaszkodó szervekkel van ellátva, melyek jelen találmány elvén bármely meglévő 55 kerékpárkerékre a gumi helyett köny­nyen alkalmazhatók. Ezen célból az egyes (o) faékek, melyek nagyjában egyen­oldalú háromszög keresztmetszetű hasáb­alakúak, oly szélesek, hogy a (n) kerék- 60 párperem (n') visszahajlított részei közé pontosan beillenek. Minden egyes (o) faék beillesztése után (p) pántalakú rúgót illesztünk a perembe, mely két végével a visszahajló (n') peremrészek alá nyúlik 65 és az (o) ékeket páronként rugalmasan leszorítja. Ilykép váltakozva helyezünk be egy-egy (o) éket és (p) rúgót, míg végül a teljes kerékkerület megtelik ékek­kel. Mivel az utolsó (p) rúgónak be- 70 illesztése helyszűke folytán nehézkes volna, azért helyette rövidebb (p') pántot alkalmazunk (3. és 5. ábrák), mely nem nyúlik a (n*) peremrészek alá és melyet helyzetében (r) csavarkötéssel rögzítünk. 75 Az egyes (p) rúgók ívalakban való rugal­mas meghajlítás után könnyen behelyez­hetők és szükség esetén ki is emelhetők. Ezen rögzítési mód folytán az egyes eset­leg megsérült (o) ékek könnyen kicserél- 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom