81581. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés magnéziumklorid előállítására
— 2 — külső forrásból klórt célszerűén klórtartalmú értéktelen gázokat a magnézia és szén említett keverékéhez táplálunk, miközben az elektrolitikus fürdőt és a reakció re-5 tortát azok legelőnyösebb hőmérsékletein tartjuk. Az eljárást úgy indítjuk meg, hogy vízmentes magnéziumklorid állíttatik elő és gyakorlatilag véve, pillanatszerűleg úgy változtatható át, hogy ezen klorid elektrolizi-10 sét végzi, amidőn oly eszközök vannak alkalmazva, melyek segélyével a reakció-retortába tetszésszerint az elektrolitikus fürdő anódakamrájából, vagy a külső forrásból táplálhatjuk a klórt. 15 A találmány tárgya továbbá a következőkben leírt készülék: A találmány keresztülvitelére magnezit vagy magnézia és szén keverékét állítjuk elő oly arányban, hogy a magnézia és szén 20 a keverékben a következő egyenlet szerint legyen jelen: MgO + C + C1 2 =MgC1 2 + CO, mely egyenletben kifejezett reakció régóta általánosan ismeretes. Előnyösebb azonban, 25 hogy a szén kis mennyiségben túlsúlyban legyen. így például 84 súlyrész magnezitet (vagy 40 s. r. magnéziát), 12 s. r. szénnel vagy alkalmas széntartalmú anyaggal bensőleg keverünk. A magnezit és szén finoman 30 őrölt keverékét megfelelő mennyiségű kátránnyal és szurokkal jól összekeverjük és briketekké sajtoljuk. A briketteket 1000° egész 1200° C hőmérséklet mellett a levegő kizárásával megsütjük, hogy a keverék szén-35 tartalma el ne égjen. Sütés közben a magnezit széndioxidot tesz szabaddá. Ezáltal a brikettek lyukacsossá válnak, ami azokat a klór reákövetkező behatására igen alkalmassá teszi. 40 Az így kapott magnézia-szénbriketteket levegő kizárása mellett lehűtjük és kellő nagyságú darabokra törjük, mire egy függélyes vagy ferde retortába tesszük, melyet 750—800° C hőmérsékletre hevítünk, mely hőmérséklet lényegesen magasabb, mint a magnéziumklorid elektrolíziséhez való 650°— 700° C-t kitevő legelőnyösebb hőmérséklet. Ezen retortába célszerűen száraz klórgázt vezetünk, melyet a szén-magnéziakeverék 50 teljesen elnyel. Az így képezett magnéziumklorid a reakcióhőmérsékletnél folyékony és így a retorta fenekére folyik, ahol összegyűjthető, vagy pedig közvetlenül az elektrolitos cellába ve-S5 zethető. A szénoxid a retorta tetején elillan és elégethető, vagy másként használható fel. A szénoxid a magnezit-szénbrikettek sütésére, a reakció-retorta, vagy végül az elektrolitos fürdő hevítésére tüzelőanyag gyanánt is használható. 60 Kísérleteink alkalmával azt találtuk, hogy kellő feltételek mellett a reakció oly könnyen és oly tökéletesen megy végbe, hogy minden klór felhasználtatik vízmentes magnéziumklorid előállítására. Az eljárás így felhasz- 65 nálható a klórnak gázalakú melléktermékekből való . kivonására, mint például azon gázokból, melyek a fehérítőpor előállításánál keletkeznek. Ezen gázalakú melléktermékeknek gyakorlatilag oxigénmenteseknek kell 7'J lenniök. A sütés utáni lehűtéssel kapcsolatban a brikettek egy sütőzónán vagy retortán vezethetők keresztül, közvetlenül a reakció-retortába, melyben klórral kezeltetnek. A csatolt rajzon a találmány keresztülvitelére való berendezés két kiviteli alakja metszetben van feltüntetve. Az 1. ábrán egy elektrolitos cella van feltüntetve, mellyel egy csőalakú reakció-re- 80 torta van összekötve; utóbbiban az elektrolit állíttatik elő. A 2. ábra egy másik kiviteli alakot mutat, melynél a magnezit-szénbrikettek sütésére való kemence a reakció-retortával van egye- 85 sítve. A találmány azon kiviteli alakjánál, melynél a magnéziumklorid előállítása az elektrolitos eljárás egy részét képezi, az (a) szétbontó cella acélból vagy más alkalmas 90 anyagból való tartány gyanánt van kiképezve, mely oxidáció és korrozió ellen megfelelő bevonattal, például tűzálló téglákból készült burkolattal van megvédve. Az ugyanazon anyagból készült ferde (b) cső vagy 95 retorta az (a) tartány felső részébe torkol és korrozió ellen ugyancsak tűzálló téglaburkolattal van megvédve. A tartány és retorta egy megfelelő (c) falazatba vannak beépítve, úgyhogy 700° és 800° C közti hőmérsékleten 100 tarthatók és pedig célszerűen gázfűtéssel. A tartány belsejében egy szigetelőanyagból való (d) olvasztótégely van elhelyezve, mely a magnéziummal ötvözendő fémet, például alumíniumot tartalmazza. Az (e) fémmel való 105 elektromos kontaktust az (f) grafitrúd alkotja, mely azon részén, melyen az elektroliton megy keresztül, a szigetelőanyagból készült (g) hüvellyel van burkolva. Az (a) tartány, továbbá a (h) grafitelektródát tar- 110 talmazza, mely az anódát képezi és mint a rajzon fel van tüntetve, a szigetelőanyagból készült (i) haranggal van körülvéve. Az (a) tartány és a (b) retorta a (k) cső útján vannak összekötve, mely a (h) anódánál sza- 115 baddá vált klórt a (b) retortába vezeti. A
