81503. lajstromszámú szabadalom • Hajtóvasmagtartó indukciós áramszámlálókhoz
Megjelent 1935. évi április hó 1-én. MAGYA1R KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 81503. SZÁM. — VII/ffo OSZTÁLY. Hajtóvasmagtartó Midink ciós áramszámlálókhoz. Schuster Antal mérnök, Münehen-ben. A bejelentés napja: 1921. évi március hó 5-ike. Németországi elsőbbsége: 1918. évi augusztus hó 15-ike. A jelen találmány háromágú feszültsági hajtóvasmagon mellékzárókengyellel ellátott indukciós áramszámlálókra vonatkozik. Ismeretesek már olyan indukciós áramszámlálók, melyeknél a talplemez képezi a hajtóvasmagok közvetlen tartóját és egyúttal mágneses mellékzáróként is használtatik, amint az pl. a 154411. sz. német és az 58238. sz. svájci szabadalmi leírásban ismertetve van. Olyan hajtó- 1° vasmagtartók is ismeretesek már, melyeknél a mellékzárlat mágnesteste keret gyanánt van kiképezve, mint pl. a 142858. sz. német szabadalmi leírás tárgyánál. Ismeretesek továbbá elkülönített főáramú- és feszültségi ir> hajtóvasmaggal ellátott indukciós áramszámlálók is, melyeknél a hajtóvasmagok egy csuklósán elrendezett mellékzárókengyelen mágnesesen össze vannak kötve, mi mellett ez a mellékzárókengyel egy kerettel van 20 összecsavarolva és utóbbi azután a talplemezzel mechanikusan van összekötve. Ismeretesek még olyan hajtóvasmagtartók is, melyeknél a feszültségi hajtóvasmag külső szárának a főáramú hajtóvasmaggal mechanikus, ill. ^ mágneses kapcsolatára van szükség. Mindezen ismert kiviteleknek az a hátrányuk, hogy a mágneses mellékzárlat az áramszámláló talplemezétől függ, vagy hogy a keret gyanánt kiképezett hajtóvasmagtartónak 30 pontos szimmetrikus elrendezésére van szükség, ami sok esetben gyakorlatilag keresztülvihetetlen, vagy pedig a mágneses zár változó és tökéletlen. A jelen találmány tárgyával nemcsak el- 35 kerüljük ezeket a hátrányokat, hanem az áramszámláló felépítése is egyszerűbb és szerelése is tetemesen könnyebb lesz. Továbbá helymegtakarítást is érünk el és a számláló előállítása is olcsóbb. Ezt az eredményt úgy 40 érjük el, hogy a mellékzárókengyelt nem ke45 retnek képezzük ki, hanem a feszültségi hajtóvasmag középső szárának közelében, annak zárt részén, vagy pedig a háromágú feszültségi hajtóvasmag külső szárain mágnesesen összekötjük és a főáramú hajtóvasmag irányában, minden csukló nélkül, meghosszabbítjuk, mi mellett a mellékzárókengyelen megerősítőnyelveket, ill. megerősítőlyukakat rendezünk el. Ezen elrendezéssel elkerüljük a talplemezen keresztül való mág- 5U neses mellékzárást. Továbbá itt nincs szükség többé a főáramu hajtóvasmag és a feszültségi hajtóvasmag oldalt való mechanikai kapcsolására. A megerősítőnyelvek ezen új elrendezésnél merőlegesen állhatnak a hajtó- ^ vasmagok síkjára, a megerősítőlyukak pedig hasítékosak lehetnek, úgyhogy a hajtóvasmagok együttesen oldalra tolhatok, ami főleg forgóáramszámlálóknál kívánatos és előnyös. A mellékelt rajz 1. és 2. ábrája a találmány 60 tárgyának egy foganatosítási példáját tünteti fel függélyes hosszmetszetben, ill. hátulnézetben. Az (a) mellékzárókengyel, mely célszerűen vasbádogból van készítve és kibökött darab- 6» ként van kiképezve, de esetleg öntvényből is készíthető, egyik végével a háromágú (e) feszültségi hajtóvasmag járomrészén, a középső szár közelében, mágnességet vezető módon van megerősítve és a (k) hajtótárcsa 70 síkja alatt, az (f) főáramú hajtóvasmag irányában, minden csukló nélkül meg van hoszszabbítva, úgyhogy ez az (f) főáramú hajtóvasmag is az (a) mellékzárókengyelen, ill. hajtóvasmagtartón erősíthető meg. A (g) 75 nyelv, mely a rajzolt példánál az (a) mellékzárókengyelre van szegecselve, ezen kengyel anyagából kihajlítva is lehet, vagy pedig elállíthatóan lehet elrendezve. A helyviszonyok szerint az (a) mellékzárókengyelen lévő (b, 80
