81463. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rázötvözetek előállítására

Megjelent 1935. évi április hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 81463. SZÁM. — XVI/c. OSZTÁLY. Eljárás rézötvözetek előállítására, von Rosthorn Oszkár mérnök, Miesenbachban. A bejelentés napja: 1921. évi március hó 16-ika. Németországi elsőbbsége: 1920. évi február hó 4-ike. Rézötvözeteknek közbeeső ötvözetek alkalmazásával való előállításánál az a hátrány mutatkozott, hogy a közbeeső ötvözet könynyen illó hozagai alacsony párolgási pontjuk-5 nál fogva gyakran nem jutottak teljesen érvényre a végötvözetre nézve. A találmány már most abban áll, hogy egy segédötvözet bevitelével, amelyet a közbeeső ötvözet hozzáadása után adagolunk, a közbe-10 eső ötvözet bevitelénél esetleg keletkező hiányokat újra kiegyenlítjük, illetve megszüntetjük. A találmány foganatosításának egy példája a következő eljárásban van megadva: 15 Ismeretesek voltak már eddig is ú. n. kádmium-ötvözetek, úgyszintén ónnal való ötvözetek is. Kitűnt már most, hogy dacára aránylag nagy mennyiségű kádmium, illetve ón hozzáadásának, ezen adalékok tetemes része 20 elpárolgott, úgy hogy a kádmiumnak illetve ónnak csak elégtelen és mindenekfelett nagyon változó maradéka maradt meg az ötvözetben. Ennek az volt a következménye, hogy a végötvözetnék kádmium, illetve óntartalma 25 is nagyon változó volt, úgy hogy az ötvözetekből előállított termékek, pl. bronzhuzalok, nagyon egyenetlenek voltak. Ezáltal pedig ezen huzaloknak alkalmazhatósága, pl. elektromos vezetékek gyanánt, nagyon meg van 30 nehezítve. Az új eljárás szerint már most úgy járunk el, hogy a közbeeső ötvözet számára lényegesen kisebb mennyiségű kádmiumot vagy ónt használunk és annak dacára végül igen 85 egyenletes és elegendő kádmiumot vagy ónt tartalmazó ötvözetet kapunk, amennyiben még egy további, a jelen leírásban segédötvözetnek nevezett, ötvözet beviteléről gondoskodunk a közbeeső ötvözet bevitele után. Példa: 40 Az első közbeeső ötvözet olyan összetételű, hogy az nem tartalmaz többet, mint 1.5 rész ónt, 4.5 rész kádmiumot és 3 rész rezet vagy pedig nem kevesebbet, mint 0.6 rész ónt, 2.2 rész kádmiumot és 1.5 rész rezet. 45 A legjobb aránynak mondható: 1 rész ón, 3 rész kádmium és 2 rész réz. Ezeket azután akképpen olvasztjuk össze, hogy az előre lemért rezet tégelyben megolvasztjuk, azután a tégelyt a tűzről levesszük, 50 az előre lemért és felmelegített ónt a tégelybe adjuk, úgyhogy 600—700°-ú híg folyós ötvözet keletkezik. Ebbe az ötvözetbe adjuk be rudanként a szintén előre felmelegített kádmiumot, akképpen, hogy csak az első rudak 55 olvadnak meg gyorsan nagyobb füstfejlesztéssel. Ha az ötvözet az összes kádmium bevitele után nem maradt volna elegendően hígfolyós, akkor a tégelyt rövid időre, erős kavarás közben újra a tűzbe tesszük, ahol annyi 60 ideig hagyjuk, amíg nem mutatkozik barna gőzöknek lényeges fejlődése. Ezután a hígfolyós ötvözetet kisebb formákba öntjük és a kihűlt, üvegmerevségű ötvözetet gyenge ütésekkel szétaprítjuk és 65 jól összekeverjük. Ezzel készen van az első ú. n. közbeeső ötvözet. Ezt most bronz-ingotnak, illetve a végterméknek előállítására a következő módon 70 használjuk: 100 kg előre lemért elektrolirezet tégelyben leolvasztunk. A kellő öntési hőmérséklet elérése után 0.2 kg foszforrezet (vagy pedig megfelelő mennyiségű amorf foszfort, kb. két 75 evőkanállal tele, vékony rézlemezbe csomagolva) a réz felülete alá lökünk pl. fogó vagy