81448. lajstromszámú szabadalom • Eljárás izolátorok, kábelek és effélék átütési ellenállóképességének megvizsgálására nagy frekvenciájú elektromos rezgés útján

Mfisrie'ent 1935. évi áDrilis hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 81448. SZÁM. — Vll/g. OSZTÁLY. Eljárás izolátorok, kábelek és effélék átütési ellenállóképességének megvizsgálására^ nagyfrekvenciájú elektromosrezgés útján. Magyar Siemens-Schuckert Művek Villamossági r.-t. Budapesten. A bejelentés napja: 1920. évi november hó 5-ike. Németországi elsőbbsége: 1919. évi november hó 3-ika. Villamos gépek, készülékek vagy ezek alkatrészeinek átütéssel szembeni ellenállóképességét vizsgálva (például szigetelök, kábelek és effélék esetében) a feladat 5 abban áll, hogy egyrészt a megvizsgálandó testnek nagyfeszültséggel, másrészt a kapcsolás alkalmával fellépő áramlökéssel szemben ellenállóképességét megállapítsuk. Oly eljárás, amely kényelmes úton 10 e két vizsgálat egyesítését teszi lehetővé abban áll, hogy a megvizsgálandó tárgyat, például porcellánszigetelöt, egy kondenzátorra kapcsoljuk, amely viszont egy önindukcióval és egy váltakozó áramú áramló forrással egy rezgési kört alkot. A csatolt rajzon ezt az ismert elrendezést tüntettük fel. A megvizsgálandó tárgyat, például az (1) porcellánszigetelőt, a (2) kondenzá-20 tor szorítóihoz kapcsoljuk. A kondenzátor a (3) önindukcióval, valamint a kellőképpen hozzákapcsolt (4) váltakozó áramú áramforrással egy rezgőkört alkot, amelynek frekvenciája és feszültsége az 25 önindukció és kapacitás kellő összhangolása által és a váltakozó áramú forrás megfelelő hangolása által tetszés szerint állítható be. E vizsgálati eljárásnak azonban a kö-30 vetkező hátránya van: a szigetelők dielektrikuma változó villamos igénybevételnek vettetik alá, amely gyors egymásutánban pozitív és negatív maximális értékek között változik. Közben a 35 dielektromos hiszterézis folytán veszteségek lépnek fel, amelyek a váltakozások nagy száma miatt a megvizsgálandó tárgyat felhevítik. A felhevítés folytán a vizsgálandó tárgy tulajdonságai megromlanak, anéiKÜl, hogy az így 40 végzett pontosabb vizsgálat a tényleges viszonyok helyes képét adná, amelyeknek szempontjából csupán a kapcsolási lökés gyakorisága és a feszültség nagysága mérvadó. 45 E vizsgálati eljárás hátrányait a találmány szerint elrendezéssel elkerülhetjük. Eszerint a vizsgálati áramkörbe egy egyenirányítót kapcsolunk be. Egyenirányító gyanánt a szokásos berendezések 50 bármelyikét használhatjuk, amelyek a váltakozó áramot egyenárammá alakítják át, ha csak azok a kérdéses nagy frekvenciák mellett helyesen működnek. Így páldául a higanyegyenirányítók vagy izzó ka- 5r> todásegyenirányítók e célra használhatóak; mechanikai egyenirányítók rendszerint kevésbé alkalmasak. Minthogy az egyenirányító csak egy bizonyos irányú áramot bocsát át; cl vizsgálati feszültség 60 csak az egyik irány maximális érték© és a 0 érték között váltakozik, úgyhogy a dielektromos hiszterézis vonala és ezzel a felhevülés is lényegesen kisebbé válnak. A találmány szerinti elrendezést a 2. és 65 3. ábrán szemlélhetjük. A rezgéskört ismét (2, 3) és (4)-el jelöltük; (1) a vizsgálandó tárgy, amely jelen esetben is egy szigetelő. Az izzókatódás (5) egyenirányítónak anódáját a (6)-tal, az izzókatódá- 70 ját pedig a (7)-tel jelöltük. Az izzókatódába a (8, 9) szorító útján vezetjük be a fűtőáramot. A találmány egy másik kiviteli alakját