81398. lajstromszámú szabadalom • Idomkövek (téglák) idommöves főfalakkal és tömör válaszfalakkal bíró mindennemű épületek gyors és könnyű felépítésére

Megjelent 1935. évi április hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEÍRÁS 81398. SZÁM. — VlII/a. OSZTÁLY. Idomkövek (téglák) üreges főfalakkal és tömör válaszfalakkal bíró mindennemű épületek gyors és könnyű felépítésére. nemes Szabó Jenő építőmester Győrben. A bejelentés napja: 1921. évi április hő 20-ika. lü 15 20 30 40 A jelen találmány sajátszerűen alkotott idomkövekre (téglákra) vonatkozik, melyeknek egymással való megfelelő kombinációjával üreges főfalakkal és tömör válaszfalakgal bíró mindennemű építményeket hivatásos kőmívesmunkások mellőzésével, tehát tanulatlan munkásokkal, a legegyszerűbb és leggyorsabb módon lehet felépíteni. Ezek az idomkövek lényegükben négy, különbözőképpen alkotott főtipusból állanak, melyek egymással alkalmasan kombinálva, tetszőleges épület felépítéséhez elegendők. A találmány értelmében T-alakú alaprajzzal bíró idomkövek szolgálnak az üreges főfalak felépítésére, L- vagy derékszögalakú alaprajzzal bírók pedig az épület külső sarkainak és a falnyílásoknak (ablakoknak, ajtóknak stb.) előállítására, továbbá h-alakú alaprajzzal bíró idomkövek az épület belső sarkain a főfalak kölcsönös összekötésére, végül a válasz- vagy közbeeső falak felépítésére függélyes széleiken átlapolásra lemetszett, tehát Z-alakú alaprajzzal bíró idomkövek szolgálnak. Mindezek az idomkövek, száraiknak függélyes homlokfelületén, hornyokkal vagy lécekkel vannak ellátva, melyeknek segélyével egymással kölcsönösen kapcsolódó helyzetbe hozhatók és így egymást szilárdan tartják. A főfalakat a T-alakú alaprajzzal bíró idomkövekből vagy téglákból úgy állítjuk elő, hogy azokat állóhelyzetben, hídlemezükkel váltakozva, befelé és kifelé fordítva, úgy fektetjük vízszintes sorokban egymás mellé, hogy mindegyik idomkő hídlemezének vége mindig két másik ilyen idomkő fejleményének függélyes homloklapja közé jusson. A kő hídlemezének ez a vége mindkét oldalon lécekkel van ellátva, melyek a másik két kő fejlemezének homloklapján kiképezett hornyokba nyúlnak be, úgy hogy az egyes kövek közt szilárd kötés jön létre. A közvetlenül fölötte lévő téglasorban (rétegben) a köveket azonos módon, de megfordítva rakjuk le, úgy hogy, bármindegyik kő hídlemeze az alatta lévő kő 45 hídlemezére fekszik, az egymáson fekvő sorok kövei egymást fejlemezükkel közönséges téglakötés módjára átfedik és így a függélyes irányban is kötnek. Egy-egy főfal végeit az említett L- vagy derékszögalakú 50 alaprajzzal bíró kövek képezik, melyek egyik szárukkal az utolsó T-alakú kő hídlemeze végének szabad oldalához, másik szárukkal pedig annak fejlemeze szabad homloklapjához csatlakoznak. Az egyes T-alakú idomkővek hídlemezei a kész főfalban átmenő függélyes légaknákat létesítenek, melyek nem csak a falak gyors kiszáradását segítik elő, hanem az épületet kifelé jól szigetelik is és a falakon belül egyenletes hőfok fennmara- ! 1 dását biztosítják. A közbeeső vagy válaszfalakat az Z-alakú alaprajzzal bíró idomkövekből úgy építjük fel, hogy ezeket egyszerűen, egymást függélyes síkban átlapolva, álló helyzetben, egymásmellé rakjuk, mimel- 05 lett a főfalakhoz csatlakozó utolsó ilyen kövek lécükkel a főfalak illető T-alakú idomköveinek fejlemezén kívül kiképzett hornyukba nyúlnak be és így a válaszfalat a főfalakkal szilárdan összekötik. A h-alakú 70 alaprajzzal bíró idomkövek ott nyernek alkalmazást, ahol főfalak csatlakoznak derékszögben egymáshoz, amikor is ezek —> az egyik főfal utolsó kövét képezve — talpvégükkel szintén léc és horony segélyével köt- 75 tetnek össze a másik főfallal. A mellékelt rajzon a találmány tárgyát képező idomkövek és egy, ezekből készült épületnek egy darabja felülnézetben van feltüntetve és pedig: az 80