81241. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és sajtó tőzegnek szárazra és alakba való sajtolására

I Megjelent 1935. évi május hó í-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 81241. SZÁM. — Il/a. OSZTÁLY. Eljárás és sajtó tőzegnek szárazra és alakba való sajtolására. Maus Kari mérnök Charlottenburgban. A bejelentés napja: 1921. évi február hó 5-ike. A találmány tárgya eljárás és sajtó, amelyek az összes tőzegfélék és hasonló nagy mértékben víztartalmú anyagok messzemenő víztelenítését és alakos sajtolását nagy meny-5 nyiségben a sajtolandó anyag természetes tulajdonságainak sajtolás közben való hasznosítása mellett teszik lehetővé. A vizes tőzeget előzetes aprítás nélkül szitaszerű oldalfalakkal ellátott sajtoló terekben lassan ható 10 sajtoló nyomással oly módon nyomjuk össze, hogy a növénymaradékok el nem roncsolt, természetes hajszálcsöveiben tartalmazott víz a növényrészecskéket körülvevő vízzel együtt az oldalfalak és egyéb sajtoló felüle-15 tek szitanyílásain át lehetőleg tisztán elfolyhat anélkül, hogy emellett tőzegrészecskék kiszorítása következnék be. A vizes, rendszerint 85—90% víztartalmú tőzeg minősége és tulajdonságai szerint, pél-20 dául 10—25 percig tartó 5—8 légköri túlnyomás révén az oldalfalák és a többi sajtoló felület alkalmas kiképzése mellett a sajtoló téren beiül a tőzeg lehetséges legnagyobb mérvű víztelenítését eredményezi és 25 utánszárítás nélkül olyan alakdarabokat ad, amelyek térfogata a vizes tőzeg kezdeti térfogatának alig egyharmadát teszi. A találmány tárgyát tevő eljárás segélyével a tőzeganyagból az eredeti víztartalom 5/6 része 30 sajtolható ki. Eltekintve a folyadék természetes elfolyásának fenntartási lehetőségétől, magában a tőzeg anyagban és a víz elfolyását kedvezően befolyásoló, huzamosan és lassan ható saj-35 toló nyomástól, a vízelvezető sajtoló falak és a többi sajtoló felület helyes kiképzése a találmány tárgyát tevő eljárás eredményes foganatosítása szempontjából döntő szerepet játszik. 40 A találmány szerint a sajtoló tér belső oldalfalai, valamint előnyösen a sajtolandó anyagra ható sajtoló felületek, amelyektől az alakdarab alakja függ, több egymáson fekvő drótszövetrétegből állanak. Az egyes drótszövetrétegeknek emellett különböző hu- 45 zalvastagsága és huroktávolsága van. A sajtolandó anyaghoz legközelebb fekvő, lehetőleg sima drótszitaréteg például olyan finom, sima drótszövetből áll, amelynek huroktávolsága és huzalvastagsága előnyösen 1 mm-nél 50 kisebb, míg az egymásután következő drótszitarétegek huroktávolsága és huzalvastagsága fokozatosan nagyobbodik. Ily módon arra törekszünk és el is érjük, hogy a sűrű első szitarétegen a finom tőzegrészecskék 55 visszamaradnak és a sajtolás további folyamán finom szűrő gyanánt ható nemezréteg alakjában azon lerakódnak, úgyhogy a lassan ható sajtoló nyomásoknál a víz ezen szűrőrétegeken át bőséges mennyiségben átha- 60 tolhat ugyan, azonban a tőzegrostok kiszorítása meg van akadályozva. A többi ritkább és erősebb huzalvastagságú szitaréteg a rajtuk átmenő vizet gyakorlatilag akadálytalanul elvezeti és azok a tulajdonképpeni szűrő- 65 rétegek, valamint például a sajtoló térnek a sajtoló nyomást felvevő, előnyösen ugyancsak vízátbocsájtó külső oldalfalai között vízátbocsájtó közt képeznek. Csupán egy, közvetlenül a külső oldalfalon felfekvő sűrű 70 szitaréteg segélyével a vizes tőzeg sajtolásánál tekintetbe jövő nagy vízmennyiség elvezetése káros nyomástorlódás nélkül el nem érhető. Ezeket a nyomástorlódásokat azonban a találmány tárgyát tevő sajtoló eljárás- 75 nál elkerülni kívánjuk, hogy a lassan ható sajtoló nyomás lehetőleg tökéletesen legyen hasznosítható a kisajtolandó víz ellennyomásmentes kiszorítására. Ezen célból előnyös, hogy a külömböző, különösen azonban a saj- 80