81209. lajstromszámú szabadalom • Lakat

— 2 — házban elhelyezett (4) zárótárcsák mű­ködnek együtt. (1., 2. ábra). Ezen záró­tárcsák kerületükön két-két (4a) kivágás­sal vannak ellátva. Ha az összes zárótár-5 csak kivágásai szembekerülnek a lakat­horoggal, az a lakatházból akadály nélkül kihúzható, míg ha egy vagy több záró­tárcsa el van fordítva, kerületüknek telje­sen maradt részei a lakathorog rovaté-10 kaiba hatolnak és a lakathorog kihúzását megakadályozzák. Az (1) lakatház húzott lemezből készül és úgy van kiképezve, hogy ürege úgy a lakathorog, mint a zárótárcsák vezetését 15 a vízszintes síkban végezhető mozgások­kal szemben biztosítja s egyúttal az alak egyszerű sírna volta mellett a betétleme­zek elmozgását megakadályozza. Ezt úgy érhetjük el, ha a lakatház belső üregének 20 (2. ábra) s víszintes síkban oly, lényegé­ben kosárgörbeszerű harántmetszetet adunk, mely a lakathorgot körülvevő két kisebb átmérőjű (la, lb) körívdarabból, a zárótárcsákat körülvevő két nagyobb 25 átmérőjű (lc, ld) körívdarabból és a két körívpárt összékötő (le, lf, lg, Ih) átme­neti darabokból áll, melyeket legegysze­rűbb formájukban, mint az ábra is mu­tatja, egyenes darabok alkotnak, de ame-80 lyeknek ha az szükségesnek mutatkoznék, más alakot is adhatunk. A zárótárcsáknak a függőleges irányú mozgásokkal szemben való vezetésére az (5) betétlemezeket alkalmazzuk, (1., 3. 35 ábra) melyek azokat a kívánt távolság­ban tartják. Mint az ábra is mutatja, ezen betétlemezek alakja megfelel a la­katház belső felületének, úgyhogy azok a lakatházban minden külön vezető elem-40 pár nélkül biztosítva vannak az elfordulás ellen. A lakatot alul a (6) fenéklemez zárja be, melyet a lakatházban úgy erősít­hetünk meg, hogy arra az (1) oldalfalat alul ráperemezzük. A zárótárcsa-betét-45 lemez rendszer mozgását fent a (7) betét­darab határolja, melynek (7a) része a la­katházon levő megfelelő nyíláson át kívül­ről elérhető, például célszerűen úgy, hogy fent a lakatházból kinyúlik és mely arra 50 szolgálhat, hogy az oldalfal ráperemezésé­nél fellépő függőleges reakcióerőt kívül­ről alátámasztóan felvegye. Ezen nyílás, ül. betétlemez alkalmazása nélkül ezt az erőt maga a lakatház venné fel, miáltal a 55 lakat belső részei egymáshoz szorulhatná­nak, úgyhogy a lakat esetleg csak nehe­zen lenne nyitható és zárható. A lakat belső részeinek függőleges elmozgását a betétdarab (7b) válla határolja és a belső részek könnyű mozoghatóságának eléré- 60 sére szükséges játék az ezen váll és a la­katház között megfelelő hézag hagyásával érhető el. Hogy emellett a lakat mozgó részei közt a szükséges súrlódást elérjük, a (7) betétdarabra az (1) oldalfal felső 65 részének támaszkodó (8) rúgót alkalmaz­zuk. A lakat működtetése a feltűntetett fo­ganatosítási alaknál egy darabból kicsá­kozott lapos kulcs (4. ábra) segélyével 70 történik, melynek elforgathatása céljából az (5) betétlemezek (3. ábra) közepén, valamint a (6) fenéklemezekben oly egy­másnak megfelelő (9) nyílásokat képe­zünk ki, melyek a betolt lapos kulcsnak 75 elegendő, (a rajzon mintegy 90°-nyi, de szükség esetén lényegesen nagyobb) el­forgatását engedik meg és a kulcsot veze­tik. A lakat szerkezete már most, amint az a következőkből kitűnik, olyan, hogy a 80 különböző zárótárcsák, ha a kulccsal el­forgatjuk őket, különböző szögutakat kénytelenek megtenni ahhoz, hogy kerü­leti kivágásaik egy egyenesbe kerüljenek, vagyis hogy a lakat nyisson. Ezt a talál- 85 imány értelmében úgy érjük el, hogy a kulcsot lapos alakjának teljes megtartása mellett sugárirányban különböző távolsá­gokra nyúló szakálakkal, a zárótárcsákat pedig közepükön oly (10) kivágásokkal 90 látjuk el, melyeknek egyik oldalát a kö­zéppontból különböző sugárral vont és lépcsőzetesen egymás után következő (10a, 10b, 10c) körívek és az ezeket ösz­szekötő sugárirányú darabok alkotják. 90 Világos, hogy a kulcs elforgatása esetén annak leghosszabb szakála a megfelelő zá­rótárcsának a középponttól legtávolabbra eső (10a) kivágásával működik együtt és azt a legnagyobb szögúton fordítja el, a 100 középső hosszúságú szakái mindaddig üresen jár, míg a második (10b) kivágás sugárirányú határoló falát nem találja s csak onnan kezdve forgat, tehát kisebb szöggel, míg a legrövidebb szakái a har- 105 madik (10c) kivágás határoló falával együttműködve az illető zárótárcsa leg­kisebb szögútját hozza létre. Így tehát minden szakáihosszhoz egy bizonyos és meghatározott zárótárcsa elfordulás tar- 110 tozik és az oldalkivágások úgy vannak a zárótárcsákon elrendezve, hogy csak a hozzájuk tartozó szögelfordulásnál bo­csátják el a horgot. A kulcs visszaforga­tásánál valamennyi zárótárcsa kezdőhely- 115 zetébe tér vissza, melyben középponti (10) kivágásaik fedik egymást, kerületi kivágatlan részeik pedig a horog rovaté-

Next

/
Oldalképek
Tartalom