81010. lajstromszámú szabadalom • Összekötőszerkezet kapcsolótömlők részére
kapcsolás azonban csak akkor létesült, ha | az (1, 1) kapcsolótenyereket az A—B tengely körül elforgatva azoknak ("2, 2) nyúlványait a (3, 3) ellennyúlványok alá hoztuk. Ezen kapcsolási mód gyakorlott kézügyesség mellett is hosszadalmas és nehézkes és még inkább kevésbé gyakorlott egyéneknél. Eltekintve ezen hátránytól a leírt kapcsölótömlővel a két összekapcsolt tömlő kapcsolótenyerei között tökéletes tömítés nem érhető el. A tapasztalat ugyanis azt mutatta, hogy a kapcsolótenyerek (2) -és (8) nyúlványainak, valamint a (4) tömítőanyagok elkopásánál a két összekapcsolt tenyér közt hézag keletkezik, melyen keresztül a tömlő belsejében átáramló közeg (levegő, gőz stb.) kitódul. A találmány értelmében egyszerűbb kapcsolást, de különösen a kapcsolófelüjetek között tökéletes és biztos tömítést érünk el azáltal, hogy a két töm'lő összeköttetése egy szorítóelemnek (csavar, rxigó, emeltyű, excenter hatása alatt álló szorítócsap stb.) a két kapcsolótenyér hátára, a kapcsolási hely középvonala irányában ható nyomása útján történik, ami által a kapcsolási felületek között hézag nem maradhat. Ezen szorítóelemek, melyeknek különböző foganatosítási alakjai a 4. ós 10—16. ábrákon vannak feltüntetve, a találmány értelmében a kapcsolótagok testéből kiképezett (C) kétkarú nyúlványoknak (6a) karjában találnak ágyazást (4. ábra), míg ugyanezen nyúlványoknak másik (6b) karja a kapcsolótag forgatható ágyazására szolgáló csap felvételére szolgál. Eddig ezen (6c) csapok (2. ábra) felvételére külön ágyazókarok voltak szükségesek. A (6) nyúlvány (6a) karjában ágyazott szorítóelemeik kiképzése igen különböző lehet. így pl. a 4., 10., 11. és 17. ábrán a szorítóelemet az (5) csavar képezi. A 10. és 11. ábrán két különböző helyzetben feltüntetett foganatosítási alaknál az (5) csavarban az (5a) rúgó hatása alatt álló (5b) pecek van ágyazva, úgy hogy az (5) csavar nyomása közvetlenül és utánaengedően vitetik át az (1) kapcsolótenyérre. A 12—16. ábra szerint a (15) szorítópecket a (14) rúgó állandóan bekapcsolt helyzetben (12. ábra) igyekszik tartani. A kioldás a (12) emeltyű (12. ós 13. ábra) vagy a (13) excenter (14—16. ábra) útján történik. A 17. ábrán feltüntetett foganaitosísási alaknál a (6) nyúlvány (6a) karja a nyúlványon forgathatóan van ágyazva, ami a kezelést megkönnyíti. A leírt szerkezettel két tömlő összekapcsolása egyszerűen azáltal történik, hogy az (1, 1) kapcsolótenyereket szájnyílásaikkal egymáshoz illesztjük és ezután az egyik vagy esetleg mindkét szorítóélemet, tehát az (5) csavart vagy (15) szorítópecket beiktatjuk. Ezáltal (tökéletes tömítést érünk el, mert a kapcsolótenyerek szájnyílásai körül elhelyezett (4) tömítőanyagot a tömlőn áthaladó közeg nyomása által való kiszorítás ellen biztosítjuk. A két kapcsolótenyér szájnyílásainak kölcsönös központos helyzetét azáltal biztosítjuk, hogy a szájnyílások körül az egymásba fogódzó (7) nyúlványokat alkalmazzuk (4. és 5. ábra). Ugyanezen célra a kapcsolótenyeireket peremein félköralakú vagy körszeletalakú (8) peremeket is alkalmazhatunk (6. és 7. ábra), melyek a másik kapcsolótenyér peremmentes szólét átkarolják. A találmányt képező összekötőszerkezetnek a 8. és 9. ábrán feltüntetett foganatosítási alakjánál a szorítóelemek ágyazására a (10) csapok körül elforgatható kengyelek, illetve teljesen különálló, statuszerűen működő (11) kengyelek találnak alkalmazást. Szabadalmi igények: 1. Összekötőszerkezet kapcsolótömlők részére, jellemezve a kapcsolótagokkal összekötött kétkarú nyúlványok által, melyeknek egyik karjában az összekapcsolandó tömlőik kapcsolótenyereinek hátoldalára ható ós a kapcsolótenyereket egymáshoz nyomó (csavaros, rúgó, emeltyű, excenter stb. hatása alatt álló) szorítóelemek vannak ágyazva, míg a kétkarú nyúlvány másik karja a kapcsolótagnak forgatható ágyazására szolgáló csap felvételére szolgál.
