80978. lajstromszámú szabadalom • Tetszésszerint lefelé vagy fölfelé űtő kossal ellátott gőzcölöpverő

oldalra egy új löket számára bebocsátja. Az 5. emelődugattyú lefelé irányított útján az 1. ábrán feltüntetett módon a (9) dugatíyúrúdon eltolódik. Ha most legalsó helyzetében a belépő gőz által fölfelé szorittatik, akkor a kost csakis a (22) darabbal való löketrész után viszi magával, miután beverő ütése már megtörtént. A találmánynak fentleirt kiviteli alakjánál az (5) dugattyú homlokszélei a henger belsejébe nyúló (18) vezérlő emeltyűkbe ütköznek. Természetes azonban, hogy a dugattyúrúdon a henger tengelye irányában mozgatható dugattyú másként is haladhat a gőz be- ós kibocsátó szerveinek vezérin üvére, mivel a találmány főcélja abban áll, hogy a löket végén időelőtti átkormányzást meggátoljuk, hogy a kos iité^e le ne fékeztessék. Ezt a célt érjük el, hogy a dugattyú rúdján mozgathatóan van fölszerelve; világos, hogy egv ily dugattyú többféle vezérművet is működteti: et. Ha a kos ütőhatását csökkenteni akarjuk, akkor a fölhajtó gőzt valamivel korábban bocsátjuk a dugattyú alá, miáltal utóbbi emelése valamivel korábban kezdődik és a. kos szabadon eső mozgása megfelelően megrövidül. Hogy a szelepeket ezen szabályozási számára kormányozzuk a (9) rúdra erősített kívülről forgatható (5) emelődugattyú csavarvonallúan emelkedő ütköző ütközőszélekkel úgy Van ellátva, hogy azok mindenkori beállítása szerint korábban vagy későbben ütköznek a (18) szelepemeltyűbe. Ha pl. az (5) dugattyú akként van a (11) ábra szerint a (7) hengerbe helyezve, hogy a (26) (szél alul fekszik és a dugattyú pillanatnyilag oly helyzetben és mozgási irányban van, hogy az alsó (18) szelepemeltyűbe a

(26) szól (32) pontja ütközik, akkor a cölöpverő ütés a legerősebb, mivel ekkor a gőzbebocsátás a, dugattyú alatt legkésőbben nyittatik, úgy hogy a dugattyú a lehétő legmélyebb helyzetbe szorittatik és a kos leghosszabb szabad mozgását végezheti (15. ábra). Hogy a dugattyú útja és ezzel együtt az ütések száma a dugattyú minden beállításánál egyenlő legyen, a vezérlő (26) és (27) szélek mindkét dugattyú oldalon párhuzamos csavarvonala lakban emelkednek. Itt meg kell jegyeznünk, hogy az ütköző szólek lépcsőzetesek és tetszesszerint haladó emelkedésben lehetnek kiképezve; szabadon eső kosnál pl. a vezérlő szélt a dugattyúnak csak egyik oldalán kell kiképezni. A dugattyúnak a 11. ábrán látható nyíllal ellenkező értelmében a kézikerékkel való forgatása által a cölöpverő hatás tetszósszerint csökkenthető. Az emelkedő (26) szél a (31) pontiig halad, mely a szelepemeltyű legkorábbi átállítását hozza létre, úgy hogy a beáramló friss gőz a dugattyú útját lefelé megrövidíti és az eső kos felütését teljesen vagy részben meggátolja. Hogy a cölöpverő fölfelé az (5) emelődugattyúnak elegendő nagy beállíthatóságot kell adni, úgy hogy lökete annyira eltolható, hogy a (6) kos ütése nem lefelé az (1) cölöpsüvegre gyakoroltassák, hanem fordítva a (37) harántdarabra üssön és lökését fölfelé irányítsa (14. ábra). E célból a cölöpverő készülék a kihúzandó cölöpre a (38) kampó segélyével erősítendő föl. Minthogy a fölfelé irányított tartós lökések a (7) hengernek és a (8) toknak az 1. ábra szerinti merev és közvetlen összeköttetését szétrombolná és az aránylag vékonyfalú hengert túlerősen igénybe venné ez a két alkatrész a (14. ábra szerinti kivitelnél két a (4) fülecsben végződő (39) rúd segélyével lazán és beállíthatóan van összekötve. A (7) henger, mint azt a 14. ábra mutatja, zárt alsó (40) végével a (37) harántdarabon szabadon fölfekiszik. Hogy a (6) kosnak a (7) hengerre gyakorolt lökőhatását gyengíitsük, az alső (40) hengervég igen vasitagfalúan van kiképezve. A működési mód és az ütési iránynak fölfelé való átkor Hiányzása a gőzdugattyú forgatása által pontosan ugyanolyan mint fentebb leíratott. A 11. ábrán feltüntetett (5) emelődugattyúnál a fölfelé való ütésnél az előbbivel ellentétben a (27) ütköző szél (33, 34) emelkedési különbségével az ütés erejére szabályozólag hat. A 17. és 18. ábra a cölöpverőnek be veit