80976. lajstromszámú szabadalom • Forgóállványos kocsi főként mezei vasutak számára

csap (1. és 2. ábra) nincsen a forgóállvány két (56, 57) tengelye között, a középen elrendezve, hanem egy (x) távolsággal ama (56) tengelyhez közelebb van tolva, amely a forgóállvány rövidebb karja alatt foglal helyet, úgy hogy egyenlőtlen hosszúságii (n) és (b) nyomatéki karok adódnak ki. Ezenkívül a forgózsámoly elrendezés, mely a (fi) forgóállványkeret felső oldalára erősített (53) vezetékekből és az (1) rakfelület alsó oldalára erősített (54) támaszkodó, illetve csúszópofákból áll, úgy van kiképezve, hogy a felfekvési felület (55) közepe egy további (y) mértékkel van az (56) tengely felé eltolva, úgy hogy az (1) rakfelület által való terhelés számára az egyenlőtlen hosszúságú (c) és (d) nyomatéki karok adódnak ki. Az oldalirányú (x) és (y) felfekvés úgy vétetett fel, hogy az (56) tengelyt az (1) rakfelület másik (57) tengelynél annyival többel terheli meg, mint amennyi az (57) tengelynek a (8) meghoszszabbításon fekvő hajtómotor, stb. által előidézett terhelési többletének megfelel, úgy hogy ennek folytán mindkét tengely körülbelül ugyanazt a terhelést kapja. Ha a motorkocsikat az alváznak 180"-kal való elfordítása által pótkocsivá változtatjuk, amely helyzetben az alváz a hajtómotortól, stb. tehermentesítve van, az (a) és (b) nyomatékkarok a (4) forgócsaptól jobbra, illetve balra kerülnek és az (55) felfekvésnek a (4) forgócsaphoz való (y) excentritása folytán hosszuk annyira megváltozik, hogy az (a) kar az (y) mértékkel rövidül meg, tehát (a—y) lesz és a. (b) kar ugyanezen mértékkel növekszik, tehát 'b—y) lesz (3. ábra), amiáltal megközelítőleg egyenlő lesz a hosszuk, ezáltal a tengelynyomások a mótorsúly stb. elesésének tekintetbe vételével, ismét megközelítőleg egyenlő nagyok lesznek. Szabadalmi igények: L Forgóállványos kocsi, főként mezei vasútak számára, jellemezve azáltal, hogy a, közös (1) rakfelületet hordó forgóálíványok (2, 3, alvázak, illetve egyes kocsik) az egyik oldalon (8)-nál úgy vannak meghosszabbítva és oly módon fordíthatók át, hogy az egyik helyzetben meghosszabbításuk a rakfelületen túl előáll és egy hajtómotor felvételére szolgálhat, úgy hogy a kocsi motorkocsi gyanánt használható, ellenben a 180'-kai elfordított helyzetben a forgóállványoknak előre álló, rövidebb része a kocsi homlokfalán túl nem ér, tehát a kocsi pótkocsi gyanánt használható. 2. Az 1. igénypontban védett forgóállványos kocsi, jellemezve azáltal, hogy a (2, 3) forgóállványok egyike, vagy mind a kettő átmenő, mindkét kerékoldalra működő, két (16, 17) végponttal bíró fékrendszerrel van ellátva, amely végpontok közül, aszerint, amint a kocsit motoros, vagy pótkocsi gyanánt használjuk, az egyik, vagy a másik lesz a fék kiindulási pontja és ezután a működtető szervekkel liozatik összeköttetésbe, míg a második végpont rögzíttetik. o. Az 1. igénypontban védett forgóállványos kocsi, jellemezve, az egyik vagy mindkét forgóállványon egy átmenő maradandó féknek és egy a féket működtető berendezésnek alkalmazása által, mely utóbbi a kocsi mindkét alkalmazási neménél, egyszer a forgóállványra, másodszor pedig a rakfelületre, illetve a kocsiszekrényre szerelve, a féknek egyik vagy másik végével liozatik összeköttetésbe. !. A 3. igénypontban védett fékezőbereudezés, jellemezve azáltal, hogy a féket működtető berendezés egy (15) fékkengyelből és ennek két pontján (14-nél vagy 35-nél) ágyazott (11) fékorsóból, áll, amely kengyel vagy a forgóállványnak levehető homlokfalán, vagy a kocsi homlokfalán oldhatóan van fölerősítve. 5. Az 1. igénypontban védett forgóállványos kocsi, jellemezve azáltal, hogy a (2, 3) forgóállvány hosszabb (8) karján egy (32) vonó- ós ütközőkészülék maradandóan van elrendezve, mely a ko-