80976. lajstromszámú szabadalom • Forgóállványos kocsi főként mezei vasutak számára

rint, az egyik vagy másik lesz a fék kiindulási pontja és kerül ennélfogva a működtetőszervekkel összeköttetésbe. Továbbá a forgóállvány különböző megterheléseinek tekintetbevételével a berendezést úgy képezzük ki, hogy a forgóállvány. nak mindkét állásában a 'forgóállvány tengerei megközelítőleg egyenlően vannak megterhelve. A mellékelt rajzok a szóban forgó kocsinak egy példaképpen vett fogan atosítási alakját tünteti fel, még pedig az 1. ábra motorkocsi gyanánt való használatát, a 3. és 4. ábrák a pótkocsi egy részének oldal- és homloknézetét, a 2. ábra egy forgóállványnak felülnézetét tünteti fel. Az 5., 6. és 7. ábrák a pótkocsinál használt vonó- és ütközőkészüléknek egy foganatosítási alakját tüntetik fel. A kocsi az (1) rakfelületből áll, mely a (4) és (5) forgócsapok közvetítésével a két (2, 3) forgóállványon nyugszik. A két forgóállvány közül jelen esetben csak az egyik szolgál liajtóforgóállvány gyanánt és ennél a találmány értelmében az állvány (6) kerete az egyik oldal irányában (8)-nál meg van hosszabbítva. A (2) forgóállványnak az (1) rakfelülettel való összeköttetése (4) csap közvetítésével akként történik, hogy a forgóállványnak az 1. ábra által feltüntetett helyzeténél, mely a kocsinak motorkocsi (hajtókocsi) gyanánt való használatának felel meg, a (8) meghosszabbítás kifelé az (1) emelvényen túl ér, úgy hogy egy oldhatóan alkalmazott homlokfal mögött a szakadozott vonallal jelzett (10) hajtómotor elhelyezésére szolgálhat, mely robbanómotor (benzinmotor) vagy elektromotor lehet és feles leszerelhető. A (8) meghosszabbításon foglalnak helyet továbbá a fék működtető szervei, amelyek a (12) kéziforgattyúval és (13) csavaranyával ellátott (11) csavarorsóból állanak, amelyen (15) fékkengyelnek (14) csapágya van ágyazva (I. 4. ábrát is), mely kengyel a (9) homlokfalhoz levehetően van odaerősítve. Ezen működtető szervek, éppen úgy, mint a fék, amelyhez csatlakoznak, a kocsi mindkét alkalmazási módja számára használhatók. Fék gyanánt, átmenő, kétoldali féket alkalmazunk, mely a kéttengelyű alváz mindegyik kerekének mindkét oldalára hat. Ezen féknek- két (16 és 17) végpontja (vépcsapja) van, amelyek közül az üzem neme szerint az egyik vagy másik lesz a működtetőszervekkel összeköttetésbe hozva. Jelen esetben a (16) végpontot hozzuk a (18) háromszögemeltyű és (19) húzóveder útján a (13) orsóanyával összeköttetésbe, ennélfogva a fék kiindúlási pontját képezi, míg a (17) végsőpont (végcsap) a forgóállvány keretén van rögzítve. A (16) csapot tartalmazó (20) húzórúdtól egy szilárdan ágyazott (21) kettősemeltyű és egy (22) húzórúd vezet az egyik (23) kettősfékemeltyűhöz, melynek (24) féktuskója a (25) lengőkar útján kilengethetően van felfüggesztve, míg a (26) vonórúd a második kettős fékemeltyűhöz vezet, melynek (28) féktuskója azonos módon van a (29) lengőkar útján kilenghetően felfüggesztve. A (30) vonórúd a második kerék tengelyének hasonlóan kiképezett fékrudazatához vezet és az utolsó kettősemeltyű a (31) vonórúd közvetítésével van a (17) végpontban rögzítve. Ilyen módon a (11) fékorsó működtetése alkalmával a (24, 28) féktuskók kétoldalt egyenletesen szoríttatnak a kerékhez, ami mellett a fékezőhatás a (17) végponton veszi kezdetét. Az alváznak (forgóváznak) meghosszabbított (8) keretrésze továbbá homlokoldalán egy célszerűen maradandóan elrendezett, egyébként ismert, rugalmas (32) vonó- és ütközőkészülékkel van felszerelve, mely ismert módon létesíti a hozzákapcsolt kocsikkal a húzás- és lökésbiztos kap. csolatot; a húzásbiztos kapcsolatot pl. a (34) vonórészek és (33) lánc útján eszközöljük (3. ábra). A motorkocsinak pótkocsivá való változtatására pl. mozdonyüzem számára, a hajtómotor eltávolítása, továbbá annak lehetősége, hogy a féket a pótkocsi hossz-