80965. lajstromszámú szabadalom • Vízi mótor

telen lánc, vágy más hasonló gépelem révén egymással össze vannak kötve. Hogy azonban egymástóli távolságukat a kellő biztonsággal rögzítsük, közéjük iktatjuk a (9) üres kereteket, melyek természetesen az energia hasznosításában rekeszek hiányában nem vesznek részt, azonban az egész rendszert merevítik és az erőátadást egyenletesisé teszik. Minden egyes keretoldal (kl és k2) és pedig úgy a cellarendszerek keretei, mint az üres keretek a (10) görgőkkel vannak ellátva, amelyek a (11) kényszerpályákon haladnak. E kényszerpályák, mint az a rajzból látható, félkör alakban veszik körül az (1) és (2) tengelyeket és merevítik a keretek rendszerét. Egy kerethez tartozó két oldalfalat egymásközt a (12) rudakkal merevítünk ki. Mivel a körívekben a kereteknek a (10) görgők tengelyei körül egymáshoz képest el kell fordulniok, ennek lehetővé tétele végett a keretek aűsó végei trapéz alakúan úgy van kiképezve, hogy a kanyarban azok egymásra feküdjenek. Természetesen a gyakorlatban e trapéza lak nem képezhető egymást szögben metsző élekkel, hanem az egymáson való legördülést lehetővé tevő evolvens kerülettel. A körívekben való elfordulás biztos vezetésére szolgálnak a (14) görgők, amelyek a (15) kényszerpályákon haladnak és a (13) tengelyre vannak felerősítve, amelyek egyúttal ugyancsak a keretfalak alsó merevítésére szolgálnak. A munkaközvetítő gépelemet p. o. végtelen láncot a (10) görgők tengelyére alkalmazzuk és azokkal az egyik tengelyre (1) félékéit (16 és 17) fogaskerekeket hajtjuk meg. A másik (2) tengelyen laza dobok futnak. A sematikus rajzokhoz teljesség kedvéért megjegyezzük még, hogy az (1) tengelyre csak a lánckerekek vannak felékelve, míg a (15) kényszerpályák^ és a keretek alsó végeinek vezetésére szolgáló' (18) agyak úgy vannak kiképezve, hogy a tengely csapágyakban fordul el bennük. A tengelyek végei valamely tetszőleges alakú vázba szerelt vagy azon kiviil elhelyezett csapágyakba vannak ágyazva. A 2. ábrán sematikusan tüntettük fel a váz körvonalait, amelyre a (11) kényszerpályák vannak szerelve. A szerkezet működése a következő: A vizimótort ca. a rajzban feltüntetett mértékben a vízbe merítjük. A víz eleven ereje a víz alatt levő zárt celilarendszerre nyomást gyakorol, azt a nyil irányában tovább mozgatja. A cellarendszerek elosztása olyan, hogy minden állásban legalább egy cellarendszer van víz alatt. Az 1. ábrában feltüntetett esetben látható, hogy az (5) cellarendszer kiemelekedése előtt a (6) cellarendszer teljes bemerülését és vertikális munkahelyzetét már elérte. A rendszer előnye különölsen szembetűnő, a cellák bemerülése és kiemelkedése alkalmával. Szemben a lapátkerekek ezen munkaperiodusában fellépő nagy ellenállással a jelen szerkezetnél az ellenállás a minimumra van redukálva és pedig épen azáltal, hogy a cellaajtók elfordulhatnak. így a cellarendszer a kiemelkedés periódusa alatt nem merít vizet, miután ajtai lefelé nyílnak és az így keletkezett nyílásokon a víz átáramlik. A felső helyzetben a cellarendszerek a (19) ülőkékre felfekvő nyitott ajtókkal haladnak vissza. Az. ajtók most jellemzett működése következtében a bemerülésnél is megfelelő ellenállás csökkenés lép fel. A cellaajtók e mozgása történhetik kényszermozgatás által is. Ez esetben, mint azt a 3. ábrán feltüntettük, a cellaajtókat a (20) rudazat segélyével kötjti|k össze és a (21) görgőt egy megfelelően alakított (22) kényszerpályán járatjuk. Az 1. és 2. ábrában egy négyrekeszes, a 3. ábrában egy 5 rekeszes kivitelt tüntettünk fel. A rekeszek száma, tetszőlegesen válaszitható. Épen a rekeszek számának tetszőleges szaporítása által áll módunkban a folyóvíz mélységét a lehetőség szerint jól kihasználni. Úgyszintén készíthető a találmány tárgya négynél több rekeszrendszerrel is. Erre nézve kizárólag az elérni szándékolt teljesítmény nagysága, illetőleg a inótor méretei mérvadóak. A leírt vizimótor alkalmazható teljesen a víz alá merült u. n. buvárkivitelben is, mert hiszen a visszafelé haladó rekészrendsze-