80965. lajstromszámú szabadalom • Vízi mótor

telen lánc, vágy más hasonló gépelem révén egymással össze vannak kötve. Hogy azon­ban egymástóli távolságukat a kellő biz­tonsággal rögzítsük, közéjük iktatjuk a (9) üres kereteket, melyek természetesen az energia hasznosításában rekeszek hiányá­ban nem vesznek részt, azonban az egész rendszert merevítik és az erőátadást egyen­letesisé teszik. Minden egyes keretoldal (kl és k2) és pedig úgy a cellarendszerek kere­tei, mint az üres keretek a (10) görgőkkel vannak ellátva, amelyek a (11) kényszer­pályákon haladnak. E kényszerpályák, mint az a rajzból látható, félkör alakban veszik körül az (1) és (2) tengelyeket és merevítik a keretek rendszerét. Egy keret­hez tartozó két oldalfalat egymásközt a (12) rudakkal merevítünk ki. Mivel a kör­ívekben a kereteknek a (10) görgők ten­gelyei körül egymáshoz képest el kell for­dulniok, ennek lehetővé tétele végett a keretek aűsó végei trapéz alakúan úgy van kiképezve, hogy a kanyarban azok egymásra feküdjenek. Természetesen a gyakorlatban e trapéza lak nem képezhető egymást szögben metsző élekkel, hanem az egymáson való legördülést lehetővé tevő evolvens kerülettel. A körívekben való el­fordulás biztos vezetésére szolgálnak a (14) görgők, amelyek a (15) kényszerpályá­kon haladnak és a (13) tengelyre vannak felerősítve, amelyek egyúttal ugyancsak a keretfalak alsó merevítésére szolgálnak. A munkaközvetítő gépelemet p. o. végtelen láncot a (10) görgők tengelyére alkalmaz­zuk és azokkal az egyik tengelyre (1) fél­ékéit (16 és 17) fogaskerekeket hajtjuk meg. A másik (2) tengelyen laza dobok futnak. A sematikus rajzokhoz teljesség kedvéért megjegyezzük még, hogy az (1) tengelyre csak a lánckerekek vannak fel­ékelve, míg a (15) kényszerpályák^ és a keretek alsó végeinek vezetésére szolgáló' (18) agyak úgy vannak kiképezve, hogy a tengely csapágyakban fordul el bennük. A tengelyek végei valamely tetszőleges alakú vázba szerelt vagy azon kiviil el­helyezett csapágyakba vannak ágyazva. A 2. ábrán sematikusan tüntettük fel a váz körvonalait, amelyre a (11) kényszer­pályák vannak szerelve. A szerkezet működése a következő: A vizimótort ca. a rajzban feltüntetett mér­tékben a vízbe merítjük. A víz eleven ereje a víz alatt levő zárt celilarendszerre nyo­mást gyakorol, azt a nyil irányában tovább mozgatja. A cellarendszerek elosztása olyan, hogy minden állásban legalább egy cellarendszer van víz alatt. Az 1. ábrában feltüntetett esetben látható, hogy az (5) cellarendszer kiemelekedése előtt a (6) cellarendszer teljes bemerülését és vertiká­lis munkahelyzetét már elérte. A rendszer előnye különölsen szembetűnő, a cellák be­merülése és kiemelkedése alkalmával. Szemben a lapátkerekek ezen munkaperio­dusában fellépő nagy ellenállással a jelen szerkezetnél az ellenállás a minimumra van redukálva és pedig épen azáltal, hogy a cellaajtók elfordulhatnak. így a cellarend­szer a kiemelkedés periódusa alatt nem merít vizet, miután ajtai lefelé nyílnak és az így keletkezett nyílásokon a víz átáram­lik. A felső helyzetben a cellarendszerek a (19) ülőkékre felfekvő nyitott ajtókkal haladnak vissza. Az. ajtók most jellemzett működése következtében a bemerülésnél is megfelelő ellenállás csökkenés lép fel. A cellaajtók e mozgása történhetik kény­szermozgatás által is. Ez esetben, mint azt a 3. ábrán feltüntettük, a cellaajtókat a (20) rudazat segélyével kötjti|k össze és a (21) görgőt egy megfelelően alakított (22) kényszerpályán járatjuk. Az 1. és 2. ábrában egy négyrekeszes, a 3. ábrában egy 5 rekeszes kivitelt tüntet­tünk fel. A rekeszek száma, tetszőlegesen válaszitható. Épen a rekeszek számának tetszőleges szaporítása által áll módunk­ban a folyóvíz mélységét a lehetőség sze­rint jól kihasználni. Úgyszintén készíthető a találmány tárgya négynél több rekesz­rendszerrel is. Erre nézve kizárólag az el­érni szándékolt teljesítmény nagysága, illetőleg a inótor méretei mérvadóak. A le­írt vizimótor alkalmazható teljesen a víz alá merült u. n. buvárkivitelben is, mert hiszen a visszafelé haladó rekészrendsze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom