80915. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szilárd állapotú száraz alkali szuperoxidhidrátok előállítására
••j 31egjelent lí)23. évi április lió 20-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEIRAS 80915. szám. IVh 1. OSZTÁLY. Eljárás szilárd állapotú száraz alkáliszuperoxydhydrátok előállítására. L), ! ING. DRÁGER SÁNDOR BERNÁT GYÁROS LÜBECKBEN. A 78530 sz. törzsszabadalom pótszabadalma, melynek bejelentési napja 1919 február hó 21-ike. Németországi elsőbbsége 1918 február hó 13-ika. A törzsszabadalom szerint alkáliszuperoxydok hydratizálása folyékony halmazállapotú iners közegekben és cseppfolyós víznek ezen rendszerhez való hozzáadásával történik. Kitűnt már most, hogy alkáliszuper oxydok hydratizálása oly szilárd halmazállapotú iners közegekben is foganatosítható, melyek a kivánt hydratizáláshoz szükséges vizet molekulárisán, hydrátosan vagy általában, szilárd halmazállapotban lekötve tartalmazzák. Ezen célra oly szilárd közegek jönnek tekintetbe, melyek kötött vizüket már közönséges vagy alacsony hőmérsékleten adják le az alkáliszuperoxydokra, de nem oly víz- vagy szénsavtartalinú anyagok, melyek a vizet, illetve a szénsavat csak magasabb hőmérsékleten vá' lasztják le (1. a 218,257. számú német szabadalmi leírást); így többek között alkalmas a Na2003 + 10 aqu., Na2S04 + 10 aqu., Na2B407 + 10 aqu., hydrátok, mint Mg (OH) 2, Mn(CH)2 és hasonlók, főleg azonban kristály víztartalmú szuperoxydok, pl. NaBOS + 4 aqu. és mások. A hydratizálás legegyszernb módon csupán a liliomán porított közeg-vízhordozóknak a legfinoinabban porított alkáliszuperoxydokhoz való hozzáadásával történik. A közeg-vízhordozórendszernek a számítás alapján alkalmazott mennyiségei szerint, éppen úgy, mint a törzsszabadalom szerinti eljárásnál, többé vagy kevésbbé hydratizált alkáliszuperoxydokat, vagy ilyenek elegyét kapjuk. A gyakorlat legtöbb esetében, a hydratizálás befejezése után, a hydratizáló közeget nem szükséges eltávolítani, miután ezen vízhordozók amúgy is hozzákevertetnek a különben készre képződött és ilyenek gyanánt alkalmazott alkáliszuperoxydhydrátokhoz, illetve ezek elegyéhez, amikor is kristályvíztartalmú szuperoxydok alkalmazásakor az oxygéntartalinat növelik. Az ilyfajta vízhordozó-közegek útján eszközölt hydratizálás, mely eddig nem volt ismeretes és mely egyáltalában nem volt előrelátható, oly könnyen és veszélytelenül megy végbe, hogy az alkáliszuperoxydhydrátok oxygénhatásának gyakorlati alkalmazása szempontjából általában célszerűbb, a hydratizálást csak a fellépő szükség pillanatában foganatosítani, tehát pl. az alkáliszuperoxydokat egyrészt és a vízhordozóközeget másrészt, a szokásos elválasztó tartályokban külön-külön tárolni
