80887. lajstromszámú szabadalom • Hüvelyes támasztófal
Megjelent 1923. évi április lió 20-án. MAGYAR KIRÁLYI |jj|| SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEÍRÁS 80887. szám. XV/e. OSZTÁLY. Hüvelyes támasztófal. DR BENEDEK JÓZSEF MÉRNÖK BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1920 december hó 16-ika. Földnek vagy víznek a megtámasztására szolgáló falak gyanánt sokszor alkalmaznak szádfalakat, amelyek szorosan egymás mellé levert vagy öblítéssel lesiilyesztett cölöpökből, az u. n. szádpallókból állanak. A levert szádpallók felső végeit fejgerenda foglalja össze s ha a megtámasztott földnek vagy víznek a magassága nagyobb, akkor a falat helyenként ki is támasztják vagy hátrahorgonyozzák. Egy másik egyszerű válfaja a támasztófalaknak az a fal, amelyik egymástól bizonyos távolságban levert cölöpökből vagy más módon lemélyített oszlopokból, az oszlopok közé vagy mögé helyezett táblákból és a már említett kitámasztó vagy kihorgonyzó szerkezetből áll. Ezek a támasztófalak épülhetnek ideiglenes vagy végleges jelleggel, a végleges jellegűek rendesen vasból vagy vasbetonból készülnek. Mind a két rendszerű támfalnak előnye, hogy előállításuk gyors és egyszerű, mert megépítésükhöz állványozásra és — ami különösen vízi építkezéseknél fontos — Szivattyúzásra nincsen szükség. Ezzel az előnnyel szemben áll azonban az a hátrányuk, hogy az építésükhöz szükséges anyag — különösen pedig a vasanyag — nincsen bennük gazdaságosan kihasználva. Hajlításra igénybevett tartóknál ugyanis — minit amilyenek a szádpallók és cölöpök is — az anyagot annál gazdaságosabban ki lehet használni, minél nagyobb a szerkezeti vastagságuk. Az az arányszám, amely ilyen hajlításra igénybevett tartóknál a támasztóköz és a szerkezeti vastagság közt van, rendesen 6 :1—12 :1 között szokott lenni, ezt az arányt azonban a szádpallóknál nem lehet betartani, mert ha betaxitanák, akkor a vasbeton alkalmazása esetén a pallóknak a vastagságára olyan nagy méretek adódnának ki, amelyek mellett szállításuk és kezelésük nagyon nehézkes, leverésük pedig még a legnagyobb teljesítőképességű cölöpverő gépekkel is sokszor lehetetlen volna. Ezért a szádpallók vastagságát sokkal kisebbre veszik, aminek azonban szükségszerű következménye bizonyos mértékű vaspazarlás. A tisztán vasból készült pallóknak pedig főként a gyártási technika fejletlensége miatt nem lehet ilyen nagy szerkezeti vastagságit adni. Az egyes oszlopokból és a közéjük helyezett táblákból álló támasztófalaknál ez a hátrány, — bár kisebb mértékben — de azért szintén megvan.
