80863. lajstromszámú szabadalom • Szorítókapocs azonos vagy különféle vastagságú elektromos vezetékek és effélék egyidejű beszorítására

Megjelent 1923. évi április lió 7-én. MAGYAR KIRÁLYI jggf SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEÍRÁS 80863. szám. vil/gf. OSZTÁLY. Szorítókapocs azonos vagy különféle vastagságú elektromos vezetékek és effélék egyidejű beszorítására. WIRSCHITZ & C° G. M. B. H. CÉG MÜNCHENBEN. A bejelentés napja 1921 márcias hó 12-ike. Elsőbbsége 1916 jnlius hó 15-ike. A találmányt szorítókapocs képezi, mely csavarorsó segélyével összeszorítható két szorítópofából áll. Ezen szorítópofák úgy vannak alakítva, hogy a csavarorsó körül kölcsönösen elforgathatok ós egymáshoz képest ferdén állíthatók be, úgy, hogy egyetlen szorítókapocs egyenlő vagy egyenlőtlen vastagságú vezetőknek igen tág keresztmetszethatárok között azonos biztonsággal való összeszorítására alkalmas. A mellékelt rajzon a találmányt képező' szorítókapocsnak egy foganatosítási alakja hosszmetszetben van feltüntetve. A szorítókapocs a két (a, b) pofától áll, melyek ismert módon a (c) csavarorsó segélyével összeszoríthatok; a (d) csavaranya emellett a kapcsolat biztosítására szolgál. Az (a) és (b) szorítópofáknak két-két tetőszerű (el, e2), illetve (f.1, f2) bevágása van. Egy-egy pofának bevágásai különféle nagyságúak, az egyik pofa bevágásai azonban azonosak a másik pofáéval. Az (el) bevágás tehát mélyebb és nagyobb, mint az (e2) bevágás és az (f2) bevágás is mélyebb és nagyobb az (f2) bevágásnál, azonban az (el) bevágás az (f.1) levágással, az (e2) bevágás pedig az (f2) bevágással egyenlő. A bevágásokat oly viszonylagos! helyzetbe hozhatjuk, hogy (g) és (h) vezetőcsatornák keletkeznek, melyeknek különböző nagyságú romboidkeresztmetszetük van. Az (a) és (b) szorítópofák ezen ábrázolt helyzeténél a szorítókapocs különféle nagy keresztmetszetű vezetékek összekötésére alkalma.-. Hogy a vezetékkeresztmetszetek különbözősége dacára mindig egy enlően jó tószorítást érjünk el, a szorítókapocsban több oly alakítás van kombinálva, melyek oly módon működnek együtt, hogy a szorítópofák szorítóbiztonságuk fentartása mellett egymáshoz képest nagv mértékben ferdén beállíthatók. Igv először is az (a) szorítópofa (i) furata, amelyen a (c) csavarorsó van keresztülvezetve, a szorítófelülettől felfelé kúposán kiszélesedik, ami által elérjük, hogy a csavarorsó az (a) szorítópofának ferdére való beállítását nem gátolja és a pofa ennek dacára a csavarorsón még mindig vezetve van. Másodszor pedig a szorítópofáknak szembenálló felületei a kisebb (e2, f2) bevágásoktól a (kl) és (k2) élek felé divergálnak, úgy, hogy a szorítópofák a legnagyobb mértékű ferde beállításnál sem fekszenek egymáshoz, hanem csak a beszorítandó vezetékeken fekszenek. Ezen élfeliiletek divergenciája ós alakja a felületek nagyságához alkalmazkodik, amiből következik, hogy oly foganatosítási alak is lehetséges, amelvnél a (kl, k2) élek az (e2, f2) bevágások (11, 12) horonyéleivel egybeesnek. Ebben az esetben az (a) és (b) pofák hátfelületei közvetlenül a bevágás éleibe mennek át. Azonkívül az (a) szorítópofa háta úgy