80860. lajstromszámú szabadalom • Ujítások önműködő lőfegyvereken, különösen gépfegyvereken

ferde helyzetet foglalván el, az elreteszelés megszűnik, minthogy ekkor a csövön át tovább ható gáznyomás a töltényhüvelyt és ezzel a zárótömböt immár könnyen hátratolhatja, mire a szerkezet a 2. ábrán feltüntetett helyzetbe jut. A (3) bütyök tehát egyrészt a fent ismertetett módon az elreteszelés biztonságát fokozza, másrészt azonban lengési pontjának ós a (25) éknek egymás fölötti elrendezése (és ezzel az ék részére kellő nyomatéki kar lehetővé tétele) folytán az adott pillanatban megkönnyíti a kireteszelést, úgy hogy a kireteszelés törés veszélye nélkül aránylag kisméretű segédszerkezettel, pld. vékony (26') dugattyúrúddal is foganatosítható. A (26) dugattyút és a vele összekötött részeket a dugattyú baloldalán összeszorított légpárna viszi vissza eredeti helyzetébe, de kivánt esetben használhatunk erre a célra természetesen rágót vagy más hasonló hatású elemet is. Az (1) zárótömb megfelelő fúratában a (4) ütőszeg foglal helyet, melynek működtetésére (az eddigi célszerűtlen szerkezetek, pld. könnyen eltörő akasztókampó stb. helyett) a feltüntetett példában a következő szerkezet szolgál: A (4) ütőszeg megvastagított végének peremével az egyenesen vezetődő (13) gyűrűhöz szorul, melynek (14) fülére a már említett (R) előrelökő rágó másik vége van akasztva. Ezen (13) gyűrű és az (1) zárótömb az (5) gyűrűt fogják közre, mely a (13) gyűrűvel fogas tengelykapcsolás módjára kapcsolódik, mimellett a kapcsolófogak mindkét gyűrűnél ékalakúan vannak kiképezve, amint az a 11. ábrán az (5) gyűrűre vonatkozólag (15)-nél fel van tüntetve. A zárótömb, hátramozgása alkalmával, az (5) gyűrűt maga mögött tolja, amikor is ez a 10. ós 11. ábrákon látható (16) csapjai révén a závárzat-tok falában kiképezett víziszintes (17) vezetőhornyokban csúszik tova. E vezetőhomyok az 1. ábrán látható módon baloldali végükön csavarmenetalakú (17') részbe és azután ismét vízszintes (18) horonyba mennek át. A vízszintes (18) hornyok a 14. ábrán részlegesen feltüntetett közös merőleges )18') visszavezető körhorony útján közlekednek egymással. Midőn az (1) záró tömb és ezzel az (5) és (13) gyűrűk hátramozgásának utolsó részében a (16) csapok a csavaralakú (17') horonyrészekbe felfutnak, az (5) gyűrű egy fogosztással elfordulni kényszerül, úgy hogy az (5) és (13) gyűrű ékalakú fogai egymásból kiemelkednek, amikor is az (5) és (13) gyűrűk egymástól távolodva, a 2. ábrán látható helyzetet foglalják el. Ennek folytán a (4) ütőszeg az (1) zárótömbben az elsütésre kész helyzetbe hátrahúzódik és az (R) előrelökő rágó még inkább megefszül. A (13) és (5) gyűrűket e kölcsönös helyzetükben rögzítendő, az (5) gyűrű (15) fogai kis (15') bevágásokkal vannak ellátva (11. ábra), amelyekbe a (13) gyűrű fogai a kiemelkedés után beugranak. A (13) gyűrű a (14) fülnek a tok falában kiképezett megfelelő (fel nem tüntetett) hornyokban egyenesben való vezetődése folytán csak hosszirányú mozgást végezhet. A (4) ütőszeg visszacsappantása a magában véve ismert (45) elcsattantósín segélyével történhetik, mely a (20) csap körül forgatható (19) elcsattan tóemeltyű segélyével működtethető. A (45) sín a 12. és 13. ábrákon feltüntetett módon két ékalakú (21) szemölccsel van ellátva, amelyek, ha a sínt a zárótömb előreszökése alkalmával hátrahúzzuk, az (5) gyűrűt ékhatásnál fogva visszafordulni kényszerítik. Megjegyzendő, hogy a (21) ékek a záró tömb hátramózgása alkalmával az (5) gyűrűre nem hatnak, az előreszÖkés alkalmával azonban hátrahúzott és így az (5) gyűrű kiemelkedett fogainak pályájába eső helyzetükben az élőit szökés befejeztekor az (5) gyűrűt a (18') horonyban visszaforgatják és így az ütőszeg előrecsappanását. idézik elő. Világos, liogy ha (mint gépfegyverek-