80855. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vízgyűrűszivattyúk energiaszükségletének csökkentésére

jelzett (21) helyzetbe kerül és a vízgyűrű belső határvonala a (22) kör mentén halad. Ekközben a szállítandó anyagot a szivatytyú nem (17)-nél szívja és (18)-nál nyomja, hanem a most említett kör mentén a szivattyúház belsejében körbe forgatja. A szivattyút tehát hatástalanná tettük. A szállítókerék és a szivattyúház közti távolságot a kerék felső határvonalánál nagyobbra is választhatjuk, mint azt az 1. ábrában felöntettük. Ha ezen elrendezés mellett a szivattyúházat lefelé forgatjuk, aktkor a forgó vízgyűrű olyan mélyre «ülyed, hogy a kerék lapátjai lent nem merülnek többé a gyűrűbe és így szívó és nyomónyílás egymással közvetlen összeköttetésben állanak. A légszállítás tehát ezen esetben is megszűnik. A szivattyúház elfordítása történhetik kézi erővel vagy automatikusan is. Az automatikus elállítás céljára a (23) dugattyú szolgál, amelynek (24) csonkja a nyomócsonkhoz csatlakozik, akkor ha a szivattyú mint kompressziósszivattyú dolgozik, vagy a (19) szívócsonkhoz csatlakozik, ha a szivattyú mint vákuumszivattyú dolgozik. A (23) dugattyú egy előre megállapítandó nyomásnál megváltoztatja az excentricitást és ezzel megszünteti, vagy legalább is csökkenti a szállítást. A (23) dugattyút egy idegen nyomás' segélyével is működtethetjük. Ez az eset példaképen akkor következhetik be, ha valamely körforgószivattyúnak egy vízgyűrűszivattyú általi légtelenítéséről van szó és a légszivattyú üzemen kivül helyezhető, mihelyt a körforgószivattyú vízszállítása megindul. Egy ilyen berendezést a 2. ábrán tüntettünk fel. A (24) csonk a körforgÓ3zivattyú szívó vagy nyomó oldalához csatlakozik. A \Mzgyűrűszivattyú (19) szívóoldala és a dugattyúhenger (25) csonkja között a (26) összekötővezetéket rendeztük el. A (23) dugattyú (27) hosszfuratokkai van ellátva. A dugattyú kerületén a csatornák helyett hasítékokat vagy hornyokat is alkalmazhatunk, vagy magának a dugattyúnak az átmérőjét valamivel kisebbre választhatjuk, mint a henger belső átmérőjét. A vízgyűrűszivattyú ezeken a furatokon keresztül szívja a levegőt. E furatok a levegő útjában nem képeznek túlságosan nagy akadályt, úgy hogy a levegő nagy sebességet vehet fel anélkül, hogy a dugattyú két oldalán nagyobb nyomáskülönbség állana elő. Azonban mihelyt eltávozott a levegő a körforgószivattyúból és megindult a vízszállítás, úgy a két dugattyúoldal között azonnal lényeges nyomáskülönbség létesül, mert a furatok a víz útjába tekintélyes ellenállást létesítenek. Ez a nyomáskülönbség elegendő nagy ahhoz, hogy a (14) rúgót megfeszítse és ezáltal a (12) szivattyúházat a (21) helyzetbe hozza, (1. ábra), vagy pedig a fennt leírt másik elrendezésnél megfelelőleg sülyeszti. Ekközben a

(23) dugattyú eléri a felső határhelyzetet, amidőn a felső hengerfedél a (27) furatokat lefödi úgy hogy a. víz azokon keresztül már nem juthat be a vízgyűrűszivattyúba. A lejátszódó folyamat u. a. akkor is, ha más tartányok kiürítéséről van szó, amelyek a légtelenítés után folyadékkal telnek meg. A találmánynak megfelelőleg a szállítást leállíthatjuk a kerék és szivattyúház excentricitásának megváltoztatása nélkül is, pl. azáltal, hogy a szívó és nyomónyílásokat tartalmazó vezértárcsát 90°-kál elfordítjuk. Ez esetben a vezérlőnyílások egyike a szállítókerékkel szemben egy oly helyzetet foglal el, amelynél a vízgyűrű a kerék (16) agyát érinti és a sarlóalakú szállítótér csúcsai között az összeköttetést létesíti. A vezérlőnyílásokon keresztül a víz részben eltávozik, úgy hogy a szállítás megszűnik. A vezértárcsa elfordítását, ugyancsak mint a szivattyúház elfordítását, kézi erővel vagv automatikusan végeztethetjük. A találmány értelmében a. szivattyút olyként is helyezhetjük üzemen kívül, hogy a szivattyú tetőpontjának mindkét oldala körül egy körülfutó elzárható vezetéket alkalmazunk, amelynek elzáró szer-