80845. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék glikóznak, mely esetleg dextrinekkel van keverve, fahulladékokból való előállítására

lehetővé teszi az eljárás második fázisában alkalmazott digeráló tartályok térfogatának csökkentését. Az (A) keverőcsövek hideg vízzel locsoltatnak vagy másfajta külső hűtésnek vannak alávetve, akképen, hogy a bennük levő masszák hőmérséklete 0 és 25° C között van tartva. Az alsó csőből kijövő, 41. százalékos sósavval impregnált fahulladékok automatikusan, savaknak ellentálló olyan dobokba jutnak, amelyeknek mindegyike akképen van felszerelve, hogy hengeres tengely körül foroghatnak, amely utóbbiban tetszés szerint hideg vagy meleg vizet hagyunk keringeni. Ezekben a dobokban a fahulladékoknak és túltelített sósavnak egyenletes keverékét olyan hőmérsékleten digeráljuk, amely néhány fokkal magasabb annál a hőfoknál, amelynél a fahulladékoknak túltelített sósavval való digerálása végbement, tehát pl. 3—30° C-nál vagy e fölött. Ezen hőmérsékleten való 5—10 óra hosszat tartó digerálás után, kitűnő termelési hányaddal glikózoak és dextrineknek keverékét kapjuk, amely könnyen glikózzá alakítható, ha azt néhány óra hosszat híg sósavval forraljuk. A digeráló dobokból akképen távolítjuk el a fölös sósavat, hogy egyrészt a massza hőmérsékletét 10 és 30° C között tartjuk és másrészt a dobot összeköttetésbe hozzuk egy második tartállyal, amelyben* híg, pl. 16—23 százalékos vagy ennél koncentráltabb sósav van, amelynek hőmérsékletét 10—15" C-on tartjuk és amelyben fokozatosan légritkítást létesítünk, amíg kb. 40—30 mm. és ennél kisebb higanyoszlopnak megfelelő nyomást el nem értünk, úgy hogy a digeráló dobban lévő sósavgőzök átdeszfillálódnak a tartályba, ahol a jelzett nyomás uralkodtik. Ezáltal elérjük egyrészt, hogy a dtg'erálás folytán kapott, glikozt és dextrdnt tartalmazó massza sósavban szegényebbé válik és másrészt, hogy a esökentett nyomás alatt álló tartályban koncentráljuk a sósavat, amelynek koncentrációja ilyen módon 35 százalékig és e fölé fokozható, miáltal az alkalmassá válik, hogy a fahulladékoknak nedvesítésére az eljárás első fáziisában felhasználhassuk. Ilyen módon a digeráló dobban lévő, cukrosított masszában elérjük a sósav hígítását, anélkül, hogy abba nagyobb mennyiségű folyadékot kellene bevinnünk, mint amensnyi éppen elegendő, hogy a masszát a szűréshez szükséges folyékony állapotba hozzuk. Miután ezt a mennyiségű" folyadékot bevittük a cukrosított masszába, azt. leszűrjük és a szűrésnél kapott folyadékot légritkított térben annyira koncentráljuk, hogy abból a sósav teljesen eltávolodjék. Ezt a sósavat ismert módon kb. .16—23 százaléknyi vagy e fölött fekvő koncentrációval gyűjtjük, amelyet azután az alnyomásű tartályban híg sósav gyanánt felhasználunk, amely tartályt időnként összeköttetésbe hozunk a digeráló dobokkal, miután ezekben a digerálást befejeztük. A leirt eljárással a fa fajtája szertnt 55—70 százalék termelési hányaddal erjedőképeis glikózt kapunk, amely termelési hányad puha fával 70 százalékra is emelkedhet, mig a visszamaradó ligninhulladék 41—33 százalék között változiik, a feldolgozott fa minőségéhez képest. Az eddig ismert eljárásokkal szemben a leirt eljárásnak következő előnyei vannak: 1. Nem kell olyan igen nagy mennyiségű vizet elpárologtatnunk, amint az a Dangeviilliers-féle eljárásnál szükséges (1. a 131023. sz. francia szabadalmat és a hozzátartozó 1880. december 7-i pótszabadalmat), amelynél egy rész gilkózra 10 rész vizes 'savat kell eltávolítani. A híg sav mennyisége, amelyet a szűrés első részleteiből kapott, legkoncentráltabb folyadékok elpárologtatásából nyerünk, egyenlő vagy majdnem egyenlő azzal a savmennyi séggteil, amelyre a fahulladékok megnedvesítésére szükségűnk van és természetes, hogy a híg folyadék fölöslegéből eredő sósav gőzök minden