80826. lajstromszámú szabadalom • Céltábla

-- 3 -nyösen egy kis szekrényke felső lapját borító üveglap alatt fekszik. A szekényben a már említett (E) ós (R) mágnestekercs van elrendezve. E tekercsekhez egy-egy (e) illetve (1*) vasmag tartozik, amelyet a mágnestekercs a rajta átfolyó áram erősségének megfelelően többé vagy kevésbbé vonz. A vasmagok az (y, y), illetve (x, x) felfüggesztési pontok körül lengenek és egy-egy (em) illetve (rm) mutatóval vannak ellátva. Ez utóbbiak a 7. ábrán feltüntetett módon a (c) laphoz lehetőleg közel vannak elhelyezve és a találat pontjának jelzésére szolgálnak. Az áramforrás feszültségét az (sz) szabályozó ellenállással állítjuk be állandó értékre. E feszültség ellenőrzésére a (V) voltméter szolgál. (7. ábra.) A berendezés működési módját két példa kapcsán ismertetjük. Tegyük fel, hogy a táblát a (q) ponton érte a golyó (5. ábra); a lövedék a céltáblának eme (q) acéllapjára nyomást fejt ki, úgy hogy az (Sl) és (S2) kontaktusrudak a nyíl irányában elmozdulnak (6. ábra) és áthatolva a (v) fémlap megfelelő nyílásain, kampós végükkel a lapba kapaszkodnak. Ekkor a következő áramkörök záródnak. A pozitív pólustól kiindulva a (3) vezeték (v) lemlap, (Sl) kontaktusród, (She) vezeték (ell, elO... el) ellenállás (2) vezeték, (jE) mágnestekercs és a negatív pólus. Továbbá a pozitív pólustól kiindulva a (3) vezeték, (v) fémlap, (S2) kontaktusrúd, (Shr) vezeték (rc, rb, ra) ellenállás (1) vezeték, (R) mágnestekercs és a negatív pólus. (6. ábra.) Az (E) tekercsen át.folvó áram erősségét tehát, minthogy a feszültség állandó, csak az áramkörébe kapcsolt (e) ellenállások nagysága szabja meg. Az (R) tekercsen átfolyó áram erőssége pedig az áramkörébe kapcsolt (r) ellenállásoktól függ. A példában tehát az (E) mágnestekercs húzóereje és ezzel a vasmaghoz kapcsolt (em) mutató kilengése az (el) (e2 el2) ellenállások által szigorúan meg van szabva. Az (rm) mutató kilengését viszont (ra, rb, rc) ellenállások adják! meg. Az (em), illetve (rm) mutató tehát (a), illetve (p) szöggel leng ki, keresztezési pontjuk pedig a találat pontjának felel meg. A találat leolvasása után a táblát ujabbi lövésre a (k) kapcsolóval szabadítjuk fel, amelyet zárva az (M) mágnes a (v) fémlapot megemeli és így az (Sl) és az (S2) kontaktusrúd horgos vége a fémlaptól felszabadul és a hozzátartozó táblarész rugója által a lapból kihúzatik. Ezzel e kontaktusok áramkörei megszakadnak és az (em), illetve (rm) mutató a (c) tábla szélein eredmény vonallal jelölt nyugalmi helyzetébe tér vissza. A (k) kapcsolót ekkor nvit.juk, az (M) mágnes áramköre megszakad és a (v) fémlemez önsúlya és az (1) rúgok hatása folytán az (m) támaszokra visszaesik. Tegyük fel, hogy a táblát most már a (p) pontion érte golyótalálat. A (KI) és (K2) kontaktusrúd a (v) lemezzel kapcsolótlik. Az áramkörök akkor a következők. Pozitív pólus, (3) vezeték, (v) fémlap. (KI és K2) kontaktusrúd, a (KI) kontaktusrúdtól (Khe) vezeték (e5, e-t... el) ellenállások, (E) mágnestekercs és negatív pólus. A (K2) kontaktusrúdtól pedig a (Khr) vezeték az (ri), (re) .... ra) ellenállások, (R) mágnestekeros és a negatív pólus. Minthogy a második példánál az egyes (E, R) mágnestekercsekhez más ellenáláscsoportok vannak kapcsolva, a vasmagok és tűik kilengése (aj és (fJJ is más lesz. (Lásd a 7. ábrán pontozott vonalakkal rajzolt állást.) A mutatók metszési pontja megint a találatnak megfelelő pontot mutatja, minthogy a mutatókat beállító (R) és (E) mágnestekercsekhez kapcsolt ellenálláscsoportok a találat pontjának magassági és szélességi helyével arányosak. A két példa kapcsolási vázlatát még külön is feltüntettük (8. és 9. ábra), hogy az áramköröket könnyebl)en lehessen követni.