80809. lajstromszámú szabadalom • Berendezés váltakozó áramú telepek kapacitív töltőáramainak csökkentésére

a vezetékhossz négyszeresénél, vagy an­nak valamely egész számú többszörösé­nél nagyobbak vagy kisebbek legyenek. Ekkor azonban a resonancia veszélyét csakis egy bizonyos üzemállapotra, azaz csakis egy bizonyos terhelés esetére kü­szöböltük ki és mihelyt egyes vezeték­szakaszok le- vagy bekapcsolása által a hálózat villamos méreteti megváltoznak, ismét megvan a resonancia veszélyének lehetősége. A jelen találmány értelmében a fent felsorolt hátrányokat azáltal küszöböl­jük ki, hogy a vezetékek között párhuza­mosan kapcsolt és a kapaóitiv töltőára­mok C sökkentését célzó fojtótekercseket egy oly vasmaggal készítjük, mely a nor­mális feszültség' esetén nagy mértékben telítve van és így a fojtótekercsnek telí­tett kareszterisztikát ad, ellentétben az eddigelé alkalmazott és az indukció nö­velését célzó fojtótekercsekkel, amelye­ket a jobb áttekinthetőség kedvéért áram és feszültség közötti proporcioná­lis összefüggéssel, tehát gyengébb telí­téssel készítettek. Az 1. ábráin feltüntetett sematikus rajzban (g) a váltakozóáramú generátor, (1) a távvezeték, (m) a rnótor. A távve­zeték különböző helyein a (d) fojtóteker­csek vannak bekapcsolva, amely fojtó­tekercsek vasmagjai az iizleimfeszültség mellett erősen telítettek. Ezen erős telí­tés következtében az álram és feszültség közötti összefüggés olyan, mint azt a 2. ábrán feltüntetett diagramm mutatja. Ezen erősen telített vasmagú fojtóte­kercsek alkalmazásával elértük azf, hogy a rendszernek hullámhossza többé nem állandó és így a rezonancia veszélye lé­nyegesen kisebb. Ha a fojtótekercs tet­szőleges állapotából indulunk ki, ame­lyet egy bizonyos induktivitás és egy oly; hullámhossz jellemeznek, amelynek a hossza az egész vezetékhossz négyszere­sével vagy pedig annak felével egyenlő, akkor mindenekelőtt növekedik a veze­tékfeszültség és ennek megi'elelőleg nö­vekedik az áram is. Ekkor azonban a fojtótekercsek lényegesen nagyobb ára­mot vesznek fel annál, amely a feszült­ségnövekedésének megfelelne (lásd 2. ábrabeli diagrammot), úgy hogy a fojtó­tekercs induktanciája csökkentik. Ennek következtében megváltozik a vezeték önhullámhossza, a rezonancia lehetősége megszűnik, úgy hogy nagy mértékű lo­kális feszültségnövekedés egyáltalán nem következhetik be, mivel pedig másrészt a nagy mértékben telített feszültségte­kercsek még nagyobb- áramerősség növe­kedésekor is csak kisebb feszültségnöve­kedést adnak, úgy a hálózati feszültség a hálózat egész hosszában csak szűk kor­látok között változhatik és egy előre megállapított maximális értéket túl nem haladhat. A jelen találmány által tehát tetsző­leges frekvenciájú váltakozó áramokat tetszőleges távolságokra vezethetünk anélkül, hogy egyrészt a töltőáram kö­vetkeztében nagy mértékű energiavesz­teségek, másrészt a i'esonancia követ­keztében nagy mértékű feszültség-növe­kedések keletkeznének. Bizonyos speciá­lis esetekben a fojtótekercseket a veze­tékekbe szorosan is bekapcsolhatjuk. Szabadalmi igény: Berendezés váltakozó án'arnú telepek kapaeitiv töltőáramának csökkentésére, jellemezve azáltal, hogy a töltő áram csökkentésére szolgáló és a vezetékbe kapcsolt fojtótekercsek normális üzem­feszültség mellett nagy mértékben telí­tett karakterisztikájú vasmaggal bírnak. (1 rajzlap melléklettel.) Ptillas nyomda, Budapest.

Next

/
Oldalképek
Tartalom