80772. lajstromszámú szabadalom • Külön melléktokban elrendezett hangerősnítőberendezéssel ellátott távbeszélőállomás

vagy hajlékony vezetékzsinórral állanak kapcsolatban vagy pedig valamely szilárd alkatrésszé vannak egyesítve.' A hangerősbítőberendezés, a jelen esetben, ismert módon, telefonnak egy galvámtelep által táplált mikrofonnal hangerősbítő készülékké való egyesítéséből áll, melynek kiegyenlítő kapcsolása gyanánt a 2. ábrán elvben feltüntetett, iszintén ismert, Wheatstone-hidszerű kiegyenlítő kapcsolórendszert vettük fel. Az egymásnak megfelelő alkatrészek az 1. és 2. ábrán azonos számokkal vannak jelölve. A kiegyenlítő kapcsolásra tudvalevőleg azért van szükség, hogy a hangerősbítőberendezést a saját távbeszélőállomás mikrofonja ne zavarhassa, mert különben fütyülés hallatszanék a hallgatókagylóban. Ez a kiegyenlítő kapcsolás pl. a (13) hangerősbítőnek, mely elébe, a központi telep áramának elreteszelése céljából, a (14) kondenzátor van kapcsolva, két, egymással egyenlő nagy (.15) és (16) ohmféle ellenállással és egy, az (a) és (b) külső vezetékkel megközelítőleg egyenlő nagy ellenállású (17) vezetékkel (mesterséges ellenállással) való kombinációjából áll, úgy hogy a távbeszélőállomás (31) mikrofonja által előidézett áramingadozások, a Wheatstonehid elve alapján, távoltartatnak a (13) hangerősbítőtől. Az 1. ábrán látható kapcsolási elrendezés a hangerősbítőberendezést a (18) kézi átkapcsoló bekapcsolt helyzetében tünteti fel, mely átkapcsolóval a (19—25) kapcsolóemelők szilárdan vannak összekötve. A (21) kapcsolóemelő kapcsolja be a hangerősbítő (26) galvántelepét, mely a (27) primértekercsen, a {21) kapcsolóemelőn és a (13) hangerősbítőn küldi át áramát. A ?28) szekundértek eresben indukált, erősbített beszédáramok azután, a (22), (25) kapcsolóemelőkön át, a távbeszélőállomás hallgatókagylójába jutnak, mikor is a (29) szekundértekercs a (24) kapcsolóemelőnél le van kapcsolva a kagylóról. A távbeszélőállomás (30) primértekerese számára az áram útja ekkor ez: (a) vezeték, (30) primértekercs, ^31) mikrofon, (32) átkaposolóhorog, (2) kontaktusrugó, (8) kontaktusszeg, (20) kapcsolóemelő, (15) ellenállás, (19) kapcsolóemelő, (7) kontaktusszeg, (1) kontaktusrugó, (b) vezeték, míg a beérkező beszédáramok útja ez: (a) vezeték, (4) kontaktusrugó, (10) kontaktusszeg, (23) kapcsolóemelő, (17) ellenállás, (13) hangerősbítő, (14) kondenzátor, (19) kapcsolóemelő, (7) kapcsolószeg, (1) kapcsolórugó, (b) vezeték. A (18) kézi átkapcsoló átfektetésekor a hangerősbítőberendezés teljesen lekapcsolódik a távbeszélőállomásról és most önműködően, a (33) hidon át, záródik a (b) vezeték, míg a (34) hid, szintén önműködően, a (29) primértekercset kapcsolja ismét be. A (b) vezetéknek ez a záródása, es a (29) primértekercsnek ez a bekapcsolódása azonban, a megfelelően kiképzett (1) és (2), illetve (5) és (6) kontaktusrugók érintkezésbe jövése folytán, önműködően végbemegy akkor is, ha a melléktokot teljesen elválasztjuk a távbeszélőállomástól, tehát ha az összekötő zsinórvezeték végét képező (7—12) kontaktusszeget kihúzzuk az (1—6) kontaktusrugók hüvelyeiből. Hasonló módon hozhatók létre a kapcsolatok a hangerősbítőberendezés és a távbeszélőállomás közt helyi mikrofontelepű távbeszélőállomásoknál is, anélkül, hogy elvi tekintetben változás állana ekkor be. A 3. és 4. ábra a találmány tárgyának két foganatosítási példáját távlati képben ábrázolja. A 3. ábra fali távbeszélőállomást tüntet fel, melynél a kapcsolást a távbeszélőállomás és a melléktok közt pl. dugóval ellátott zisinór és a dugó befogadására való kilincs segélyével foganatosíthatjuk. Itt (a) jelöli a (közönséges) távbeszélőállomás tokját, (b) a hangerősbítőberendezés melléktokját, (c) a hangerősbítőberendezésnek szükség szerint való be- és kikapcsolására való, az 1. ábrán (18)-cal jelölt kézi átkapcsolót, (d) az összekötő (kapcsoló-) zsinórt, (e) az ennek végén lévő kapcsolódugót és (f) az (a) főkésziiléktokon lévő, az (e) kapcsolódügó befogadására való kapcsolóhüvelyt. A 4. ábra asztali távbeszélőállomást mutat. A találmány értelmében itt, helymegtakarítás céljából, a hangerősbítőberendezést magában foglaló melléktok az (a) főtök alzata gyanánt van kiképezve. Hogy ilyen elrendezés esetén jó mechanikai kapcsolatot biztosítsunk a távbeszélőállomás tokja és a melléktok (alzat) közt, és hogy a szokásos többerű kapcsolózsinórt elkerüljük ezen két tok közt, a kapcsolatot egy az alzat lapjából kinyúló kapcsolódugóval létesítjük, mely a főtök alsó lapján elrendezett kapcsolókilincsbe