80765. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés erősbítőcsövekhez

Ha ugyanis a (b) rácstekercs (a) pri­maeroldalába gerjesztő váltakozóáramot vezetünk, akkor a (b) és (e) tekercsek eme kapcsolatának az a hatása, iiogy valamennyi, a kapcsolat által előnyben részesített önhang alatt fekvő frekven­ciára, az anódaáramnak a rácsáramra való visszahatása folytán, a kezdeti ger­jesztést nem támogató, hanem azt fé­kező befolyás származik. Azonkívül az ezen kapcsolat sajátos önhangjának ön­gerjedése sokkal nehezebben lép fel, mint más visszakapcsolórezgéseknél. Ennek a kapcsolatnak hatása tehát lényegileg csillapító, miért is induktiv ellenkapcso­latnak nevezhetjük azt. Ilyen kapcsolat segélyével nemcsak valamely rendszer öngerjedését lehet kiküszöbölni, hanem mélyebb erősbítőmaximumoki, melyeket nehezen elkerülhető kapacitáskapcsola­tok vagy effélék idéznek elő, laposabbá is tehetők és azáltal pl. beszédátvitelnél, valamennyi, tekintetbe jövő frekvenciá­nak egyenletesebb erősbítése és így ter­mészetesebb hangszín érhető el. Különös jelentőséget kap a találmány a cső (G) rácsa és (A) anódája közt el­rendezett, tetszőlegesen változtatható (k) kapacitáskapcsolattal összeköttetésben való alkalmazása esetén. Ajánlottak mái­ilyen elrendezéseket, melyeknél célsze­rűen változtatható (k) kapacitáskapeso­lat segélyével, valamely eirősbítőrieind­szerben olyan önrezgések hozhatók létre, melyeknek frekvenciája a kapcsolattól függ. Ez ecetben azonban a frekvencia és a csillapítás nem szabályozhatók füg­getlenül egymástól. Bár pl. olyan (w) frekvenciáknál, melyek nagyobbak, mint egy bizonyos • (w) frekvencia, csak selek­tiv erősbítés érhető el, ellenben (w) frekvenciáknál a cső öngerjedése fog bekövetkezni, mely azt (<>->) frekven­ciák selektiv erősbítéseihez használha­tatlanná teszi. A találmánnyal már most lehetővé válik, hogy a (b) és (e) teker­csek közti induktiv ellenkapcsolattal való kombináció segélyével, a saját frek­vencia és csillapítás kivánt független beállítását egyszerűen érjük el, és pedig tapasztalható, hogy nagy frekvencia­területen, mely a részrendszerek önrez­gései alatt fekszik, a rendszert, a változó (k) kapacitáskapcsolat és a (b, e) teker­csek közti induktiv ellenkapcsolat egy­idejű beállításával úgy lehet kiegyenlí­teni, hogy a rendszer valamely tetszőle­gesen megadott (w) hangnál olyan ön­rezgést mutat, melynek csillapítása csak kevéssel nagyobb 0-nál. Ily módon sike­rült nagyobb frekvenciaterületen vala­mely cső selektiv erősbítését különböző előírt frekvenciáknál a kapcsolatmentes erősbítésnek kb. háromszoros értékére fokozni. Előnnyel jár ekkor, ha az (L) gerjesztővezetéket, mely induktive hat a (b) rácstekercsre, az egyik oldalon valamely kapacitással (c kondenzátor­ral) megszakítjuk. Ennek célja, hogy a rácskör kapcsolatát a gerjesztőveZfeték­kel lazábbá tegyük és az erősbítés se­lektiv jellegét elősegítsük. Több, egymásután kapcsolt erősbítő-Csöves elrendezéseknél is, aminő a 2. ábrán fel van tüntetve, visszatérnek a fent vázolt viszonyok, úgy hogy ezeknél is alkalmazást nyerhet a találmány. Kü­lönösen hatásos itt az induktiv ellenkap­csolat az (El) első cső (bl) rácstekercsre és az (E3) utolsó cső (e3) anódatekercse közt. A tekercsekben fellépő mágnes­mezőkkel való induktiv ellenkapcsolat fogalommeghatározása, többszörös kap­csolási elrendezésekre vonatkozólag, úgy általánosítható, hogy a fentebb ugyan­azon cső rácsára és anódájára nézve el­mondottak itt olyan rácsokra és anö­dákra is érvényesek, melyek különböző csövekhez tartoznak. Szabadalmi igények: 1. Kapcsolási elrendezés egy, vagy több erősbítőcsőhöz, mely elrendezésnél valamelyik cső rács- és anódaköre közt, ill. többszörös elrendezéseknél az egyik rácskör és az egyik anóda­kör közt induktiv kapcsolat van léte­sítve, azáltal jellemezve, hogy az

Next

/
Oldalképek
Tartalom