80765. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés erősbítőcsövekhez

Ha ugyanis a (b) rácstekercs (a) primaeroldalába gerjesztő váltakozóáramot vezetünk, akkor a (b) és (e) tekercsek eme kapcsolatának az a hatása, iiogy valamennyi, a kapcsolat által előnyben részesített önhang alatt fekvő frekvenciára, az anódaáramnak a rácsáramra való visszahatása folytán, a kezdeti gerjesztést nem támogató, hanem azt fékező befolyás származik. Azonkívül az ezen kapcsolat sajátos önhangjának öngerjedése sokkal nehezebben lép fel, mint más visszakapcsolórezgéseknél. Ennek a kapcsolatnak hatása tehát lényegileg csillapító, miért is induktiv ellenkapcsolatnak nevezhetjük azt. Ilyen kapcsolat segélyével nemcsak valamely rendszer öngerjedését lehet kiküszöbölni, hanem mélyebb erősbítőmaximumoki, melyeket nehezen elkerülhető kapacitáskapcsolatok vagy effélék idéznek elő, laposabbá is tehetők és azáltal pl. beszédátvitelnél, valamennyi, tekintetbe jövő frekvenciának egyenletesebb erősbítése és így természetesebb hangszín érhető el. Különös jelentőséget kap a találmány a cső (G) rácsa és (A) anódája közt elrendezett, tetszőlegesen változtatható (k) kapacitáskapcsolattal összeköttetésben való alkalmazása esetén. Ajánlottak máiilyen elrendezéseket, melyeknél célszerűen változtatható (k) kapacitáskapesolat segélyével, valamely eirősbítőrieindszerben olyan önrezgések hozhatók létre, melyeknek frekvenciája a kapcsolattól függ. Ez ecetben azonban a frekvencia és a csillapítás nem szabályozhatók függetlenül egymástól. Bár pl. olyan (w) frekvenciáknál, melyek nagyobbak, mint egy bizonyos • (w) frekvencia, csak selektiv erősbítés érhető el, ellenben (w) frekvenciáknál a cső öngerjedése fog bekövetkezni, mely azt (<>->) frekvenciák selektiv erősbítéseihez használhatatlanná teszi. A találmánnyal már most lehetővé válik, hogy a (b) és (e) tekercsek közti induktiv ellenkapcsolattal való kombináció segélyével, a saját frekvencia és csillapítás kivánt független beállítását egyszerűen érjük el, és pedig tapasztalható, hogy nagy frekvenciaterületen, mely a részrendszerek önrezgései alatt fekszik, a rendszert, a változó (k) kapacitáskapcsolat és a (b, e) tekercsek közti induktiv ellenkapcsolat egyidejű beállításával úgy lehet kiegyenlíteni, hogy a rendszer valamely tetszőlegesen megadott (w) hangnál olyan önrezgést mutat, melynek csillapítása csak kevéssel nagyobb 0-nál. Ily módon sikerült nagyobb frekvenciaterületen valamely cső selektiv erősbítését különböző előírt frekvenciáknál a kapcsolatmentes erősbítésnek kb. háromszoros értékére fokozni. Előnnyel jár ekkor, ha az (L) gerjesztővezetéket, mely induktive hat a (b) rácstekercsre, az egyik oldalon valamely kapacitással (c kondenzátorral) megszakítjuk. Ennek célja, hogy a rácskör kapcsolatát a gerjesztőveZfetékkel lazábbá tegyük és az erősbítés selektiv jellegét elősegítsük. Több, egymásután kapcsolt erősbítő-Csöves elrendezéseknél is, aminő a 2. ábrán fel van tüntetve, visszatérnek a fent vázolt viszonyok, úgy hogy ezeknél is alkalmazást nyerhet a találmány. Különösen hatásos itt az induktiv ellenkapcsolat az (El) első cső (bl) rácstekercsre és az (E3) utolsó cső (e3) anódatekercse közt. A tekercsekben fellépő mágnesmezőkkel való induktiv ellenkapcsolat fogalommeghatározása, többszörös kapcsolási elrendezésekre vonatkozólag, úgy általánosítható, hogy a fentebb ugyanazon cső rácsára és anódájára nézve elmondottak itt olyan rácsokra és anödákra is érvényesek, melyek különböző csövekhez tartoznak. Szabadalmi igények: 1. Kapcsolási elrendezés egy, vagy több erősbítőcsőhöz, mely elrendezésnél valamelyik cső rács- és anódaköre közt, ill. többszörös elrendezéseknél az egyik rácskör és az egyik anódakör közt induktiv kapcsolat van létesítve, azáltal jellemezve, hogy az