80759. lajstromszámú szabadalom • Jeladó- és jelvevőberendezés vízalatti hanghullámokhoz

Megjelent 1923. évi március lió 16-án. MAGYAR KIRÁLYI JBB SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEÍRÁS 80759. szám. VII/d. OSZTÁLY. Jeladó- és j elvevőberendezés vízalatti hanghullámokhoz. «SIGNAL» GESELLSCHAFT M. B. H. CÉG KIELBEN. A bejelentés napja 1918 október hó 23-ika. Németországi elsőbbsége 1916 november hó 1-je. Folyadékokban tovahaladó hanghullámokhoz való jeladók és jelvevők szerkesztésénél és üzemében a legnagyobb nehézségek egyike az, hogy a folyadékrészecskék mozgásamplitudói a hangfolyamatnál kicsinyek és a nyomásamplitudók nagyok, míg az ilyenféle jeladók gerjesztésének összes ismert fajtáinál vagy afc ilyenféle jelvevők hasznosító csillapításánál a gerjesztő, illetve a csillapító erő jó hatásfokkal csak nagyobb mozgásamplitudók esetén használható ki. Azon megoldások közül, melyeket ezen probléma számára kerestek, különösen azok figyelemreméltó, melynél a gerjesztő, illetve csillapító erő támadási pontja és a folyadékkal határos sugárzó alakzat között külön rezgő alakzat (hangvilla, gyűrű vagy másefféle) van alkalmazva, melynek hivatása az, hogy a folyadék kis mozgásamplitndóit nagyobb mozgásamplitudókba tegye át. Az ilyen jeladókat és jelvevőket eddig többnyire úgy tartották üzemben, hogy a gerjesztő erő a rezgő alakzat két oly pontja között fejtette ki hatását, melyeknek mozigásiránya szöget és pedig különösen derékszöget zárt be a kisugárzó alakzat mozgásirányával, amikor is a tömeg és a rugalmas erő a rezgő alakzat minden részén egyenletesen oszlott meg. (Egyenletesen elosztott tömegű és rugalmas erejű rezgő alakzatoknál a tapasztalat szerint csak nehezen lehetséges a vízalatti jelzési forgalomban tekintetbejövő frekvenciák mellett a kisugárzó alakzatra használható erőátvitelt a bevezetésben előadott módon elérni, ezenkívül még a szögáttétel is kedvezőtlenül hat az erő átvitelére. A találmány szerint ezzel szemben a gerjesztő, illetve csillapító erő támadó pontja és a rezgő alakzat között oly rezgő alakzatokat alkalmazunk közbülső tagokul, amelyeknél a tömeg és a rugalmas erő akképen van a rezgő alakzatban elosztva, hogy a tömegek csak részben vannak a kisugárzó alakzattal közvetlenül összeköttetésben, részben pedig csak a rugalmas erő hordozója révén. Emellett a találmány szerint az erő a rezgő alakzaton oly módon hat, hogy tamadási helyei a két tömegcsoporton megoszlanak és a kivánt amplitudóáttételt azáltal érjük el, hogy a rezgő alakzatnak a kisugárzó alakzaton működő tömegrésze egyenlő azzal a tömegrésszel, melyet a rugalmas tagok kötnek a kisugárzó részhez, vagy pedig annál nagyobb, mimel-