80542. lajstromszámú szabadalom • Kőzetfúró-kalapács és a furatlyuknak nyomóközeg segélyével való időszakos erősenn kifúrását biztisító berendezéssel

utolsónak említett módjánál, amelynél az egyik szárny a 1 éghozzáve.xetést a Fúró felé szabaddá tette, inig a másik szárny a. kipuffogást elzárta, értek cl egy bizonyos javítást. Azonban itt is az a hátrány mutatkozott, hogy ez az eljárás csak rövid löketű Fúrókalapá* soknál, melyeknél kizárólag lebegő vezérléseke t lehet használni, alkalmazható. Ezek a lebegő vezérlések a dugattyú létesítette kompresszió által úgy a dugatty á előremeneténél, mint annak hátraint nc'énél átállíttatnak, tehát a működés módjából kifolyólag csak rövid löketű íürókalapácsoknál jöhetnek tekintetbe, melyeknek dugattyúhossza a kipuffogó hasitékók helyzete által van meghatározva Ezek a kalapácsok csak lágyabb kőzetekben dolgoznak gazdaságosan. Keményebb kőzetekben ezen fúrókalapácsuk, mint azt a gyakorlat mutatta, hosszú löketű iúrókalapáesokkal teljesítmény és gazdaságos munka tekintetében nem vehetik fel a versenyt. A legtöbb keménykőbanyábeit; tehát csak hosszú löketű fúrókalapácsok vannak használatban, melyeknek dugattyúhossza és így lökethossza is a kipuffogóhasítékok helvététől független. Rzek úgynevezett hosszú löketű vezérlésekkel, tehát lépcsős szelepekkel vannak ellátva, melyeknek egyik oldala a nyomóközeg által, illetve rugóval vagy hasonlóval van terhelve és a másik irányba való átvezérlésük a munkadugattyú által összesűrített levegő útján létesül. Ezeknél a kalapácsoknál a munkadugattyú előtt lévő levegő a viezérlőszelep kivágásain át; a szabadba vezettetik, úgy hogy a dugattyú előremeneténél az ütést gátló kompresszió nem léphet fel. Ezenkívül az eiőremenetnél a. levegő egy része a fúrón át távozhat. Az önműködő öblítés azonban a dugattyú vissza menetén él következik 1H>. A dugattyú vissza meneté hez szükséges légmennyiség egy része már előzetesen a fúrón át eltávozhat és a fúrólyuk öblítését biztosíthatja. Ez az Öblítés azonban a kalapácsok egyikénél sem elégséges egymagában arra, hogy mélyebb fúrólyukaknál a kőzetlisztet kifújja. Ebből az okból kifolyólag a fúrók ékelődnek és ezáltal lényeges költségek és időveszteségek adódnak. A légcsatornáknak a dugattyú alsó oldalán való nagyobbítása által az öblítés tekintetében bizonyos javítást lehet elérni, azonban ekkor a iúrókalapáes, különösen ha a fúró nyílása kissé kicsiny, nagyon nyugtalanul és túl erős visszavitessél dolgozik, úgy hogy a munkás számára a szerszámmal való munka majdnem lehetetlenné válik. Ilyen körülmények között a kalapácsokat újból át kellett alakítani és csak oly mély lyukakat lehetett fúrni, mint amilyeneket az öblítés megengedett. Hosszabb időn át azzal kísérleteztek, hogy a. levegőt a kalapács nyugalmi helyzetében a fúróoldalhoz vezessék és ezt olymódon érték el, hogy a szelepet egy berendezés segélyével az egyik véglielyzetébe hozták, amelyben a léghozzávezetést a. fúróoldal felé szabaddá tette. Mint a további kísérletek mutatták, a kipuffogást emellett nem kellett elzárni. A hosszú löketii dugattyú kizárólag a dugattyú alsó oldalára ímtp friss levegő által annyira fölemeltetik, amennyire ezt a kompresszió a dugattyú túlsó oldalán megengedi. Hosszú löketű fúrókalapácsoknál ugyanis nagyon magas kompi essz i óval dolgoznak és a dugattyú mellső oldalára ható levegő nem képes a dugattyút a kipuffogónyiláson túl tolni, mivel a friss levegő egy része az üreges fúrón át állandóan távozhat. Friss levegőnek kis csatornán át a dugattyú hátsó oldalához való hozzávezetése által mindenkor módunkban áll a. hátsó dugattyú felületnek erc'iscbb megterhelése, oly célból, hogy a kompresszió a friss levegő nyomásáyal összeköttetésben a dugattyút a kipuffogónyiláson való túlhaladásában megakadályozza. Az új elrendezésnél tehát csak a szelepnek a megfelelő véghelyzet be való átállítása szükséges időszakos erős légöbli-