80531. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szivarkahüvelyek szopókabetétjének előállítására

velygéphez vezettetik, ahol a levágás megtörténik. Az utóbbi két (b) henger között a papirosszalag függőleges irányban lefelé halad. 10 helyen megy végbe a gyapot megerősítése. A függőleges papi rosszalaggal párhuzamosan a (c) csövecske van elrendezve. E .Csövecskén át vezetjük a (d) gyaootbelet. A papirosszalag a két (e és f) henger között vezettetik és ezeket forgatja. Hogy e hengerek forgását biztosítsuk, a papirossal érintkező felületüket rovátkolva, horgonyoltan vagy fogazottan készítjük, mint ez az (f) hengeren Iáiható. Az (f) hengerrel a koncentrikus (g) fogaskerék szilárdan összefügg. Ez utóbui két (h) korongot hajt, amelyek megfelelő hasítékot) át a (c) csövecskébe nyúlnak és a. gyapotbelet továbbítják.. Tudnivaló, hogy az (a) papirosszalag szakaszonkint mozog és minthogy a gyapotbél mozgatását a papirosszalag mozgása közvetíti, azért a bél is szakaszonkint további ttatik. A (c) csövecske alatt az (i) levágó késsé van elrendezve, mely a rajzon fél nem tüntetett eszközök révén az (a) papirosszalag síkjára merőlegesen előre és hátra mozoghat. A kés az (i) ellenkéssel együtt dolgozik és arra szolgál, hogy a gvapotbél elülső végét minden mozgás szakasz után elvágja. A kés alatt a késtartón két (k) tű van elrendezve, amelyek a késsel együtt szintén előre és hátra mozognak. A tűk a kés élén túlnyúlnak úgy, hogy késtartónak a papirosszalag felé való mozgásakor a tűhegyekre elsősorban a gyapotbélnek levágandó (1) darabja szűrődik fel. Ezután vágja le az (i) kés a gyapotdarabot és végül a (k) tűk ezt a darabot az (a) szopókapapiroslapszalagra rátűzik. Krre a. célra a papirosszalag a tűk tájékán egy Un) aljazat előtt vonul el, amelylten egymás alatt függőleges kivágások vannak kiképezve, amely kivágásokba a tűhegyek behatolhatnak. A késtartónak visszahúzása után a gyapotbél a papirosszalagon szilárdan rögzítve van. Gondoskodás történik arról is, hogy ez a gyapotbél a papirosszalag egyik végéhez közel helyeztessék el és pedig minden egyes alkalommal olyan helyen, hogy, a szopókalap bevágásánál az (1) gyapotbél, mint az a 2. ábrán látható, a (p) szopókalap elülső (o) széléhez is közel legyen. Ha most már a lapocskát ismert módon összegöngyölítik, (3.- ábra) akkor az (1) gyapotból a sízopóka telsejébert zárt gyűrűt alkot. Ezenfelül a gyűrű, olyan mint egy teljes tárcsa, amennyiben közepében üres tér nincsen. Hogy ezt elérhessük a levágandó (1) gyapotbéldarabnak ineghatározott hoszszúságúnak kell lenni és pedig olyannak, hogy az összegöngyölésnél az (1) gyapotbél végei összeérjenek. A különböző nagyságú szivarkahiivelyek átmérőire való tekintettel különböző nagyságú szopókalapocskákra is van szükség. A szopókalapocskák hosszúságát az (a) papirosszalag többé-kevésbbé nagy szakaszú elmozdulása szabályozza. Minthogy a (d) gvapotbél mozgásszakasza közvetlenül a papirosszalag mozgásszakaszától függ, ezért a mindenkoron alkalmazott szopókapapiroslap nagyságához illő (1) gyapotdarab hosszúsága önmagától adódik. Az (1) gyapotgyűrű helyes elhelyezése és tárcsa alak elérése szempontjából lényeges, hogy a (k) tűk a gyapotbelet oly szúrásokkal tűzzék az (a) papirosszalagra, amelyek a gyapotbelet két végéhez közel találják. A gyapotból a papirosszalagra kettőnél több szúrással is rátűzhető, azonban a két tűzés is elegendő, ha azok az (1) gyapotbél két végéhez közel vannak. Hogy ennek a következménynek megfelelhessünk, a (k) tűk egymástól való távolságát az (1) gyapotbél hosszával összhangzásba kell hoznunk. E célból mindegyik tű külön-külön (q) tartón erősíthető meg és az alsó (q) tartó az (r) csavar oldása után a felsőhöz képest állítható, tehát a (k) tűk közötti távolság változtatható. Erre való tekintettel az (a) papirosszalag (m) aljzatában a tűhegyek számára kettőnél több kivágás van. Sőt mi több, az aljzat egy része kieseiéibe-