80522. lajstromszámú szabadalom • Önműködően ható védőtakaró háziállatok enyhelyein (fekhelyein) való használatra

sen fólretehessük, a vezetőrudak felső végein a takarók számára célszerűen kigörbítések, vagy horgok vannak alkalmazva, hogy ily módon a takarókat gyűrűiknél fogva az illető állattal való érintkezésen kívüli helyzetben függeszthessük fel. Egyébként a takarókat összegöngyölített állapotban is felfüggeszthetjük vagy más módon tehetjük el a használaton kiviili állapot tartamára. A találmány szerinti takaróelrendezés minden esetben hatásos eszközt nyújt arra, hogy az állatokat, különösen pedig olyanokat, amelyek más módon nem tűrnék a takarókkal való beborításukat, a hideg ellen megvédhessük. A takaróknak az állatok részéről való lerángatása, valamint beszennyezése a találmány szerinti elrendezésnél iteijesen ki van zárva. Az állatoknak a felfelé mindig utánengedő takarók semmiképpen sincsenek terhére, sőt az állatok általában véve könnyen szoknak hozzá a nekik jóleső meleget nyújtó takarókhoz. A mellékelt rajzon a találmány szerinti takaróelrendezésnek néhány példaképpeni foganatosítási alakja van feltüntetve. Az 1. ábrán egy kutyaól az abban alkalmazott védőtakaróval függélyes hosszközépinetszetben látható. A 2. ábra ugyanazon kutyaól elölnézete. A 3. ábra annak vízszintes harántmetszete. A • ' 4. ábra istállórekeszt mutat, a benne fekvő és a találmány szerinti takaróval betakart lóval. Az 5. ábrán a védőtakaró egyik sarka nagyobb léptékű felülnézetben, a vezetőrúd pedig harántmetszetben látható. A 6. ábra a vezetőrudak egyikének felső részét oldalirányú kigörbítésével, az utóbbiban a használaton kivüli állapot tartamára felfüggesztett takaró egy részével együtt mutatja. Az 1—3. ábrák szerint a célszerűen (1) csuklópántok körül felcsappantható vagy levehető (2) tetővel ellátott (3) kutyaólban a (4) védőtakaró a sarkainak megfelelő pontokon elrendezett, kellő vastagságú huzalból vagy máiseffélóből készült (6) függélyes vezetőrudakon szabadon esúsztathatóan van felszerelve. A (6) rudak hossza, mint az 1. ábrán látható, lefelé akként van megszabva, hogy midőn a takaró a vezetékek alsó végében csüng, a takaró mellső, vagyis a buvónyílás felé eső vége az ellenkező végéhez képest annyival magasabban fekszik, hogy az állat a búvónyíláson át kényelmesen lopózhatik az ekkor a szükséghez mérten felfelé utánengedő takaró alá. Kivánt esetben a 2. ábrán jelzett módon a takaró mellső keskeny oldalán (7) kengyelt is alkalmazhatunk. A 4. ábra a takarónak istállórekeszben, lovak számára való alkalmazását szemlélteti. A rajzon látható, hogy miként sülyedt a csücskein alkalmazott gyűrűknél fogva a függélyes vezetőrudakon eltolható (11) takaró a (12) fekvő állat testére. Ha az állat feláll, úgy azt a takaró semmiképpen sem gátolja és az álló helyzetben lévő állat testére is simán felfekszik. Mihelyt a ló ismét lefekszik, a takaró saját súlyánál fogva önműködően ismét az állatra siilyed. Hogy különösen az utóbbi esetben a takarót, ha használatára nincsen szükség, kiiktathassuk, célszerű a (6) vezetőrudak felső részein a (13) kigörbítéseket, horgokat vagy máseffóléket alkalmazni. Ha a takaró (10) gyűrűit felfelé, egészen az említett kigörbítésekre csúsztatjuk be, úgy a takaró siilyedése meg van gátolva, de a takaró bármely pillanatban ismét szabaddá tehető. Ez az elrendezés a lónak az istállórekeszbe való kényelmes bevezetése és abból való kivezetése szempontjából is különösen célszerű. A leírt takaróelrendezés az állati fekhelyek minden egyéb fajtája, pl. luxuskutyák és más effélék kosarai és szekrényei számára is előnyösen használható és csekély módosításokkal bármely igényhez könnyen alkalmazkodkatik. A körülményekhez képest a találmány szerinti takarót bélelve vagy párnázva is alkalmazhatjuk, ha a hideg elleni fokozott védelem mutatkozik szükségesnek.