80521. lajstromszámú szabadalom • Kenőkészülék vasuti kocsik, mozdonyok és effélék tengelycsapjainak alulról való kenésére
2 -A kendőnek az ezen körülfektetés után ! egymással párhuzamosan fekvő tengely- j irányú szél részei tehát ama (7) hézagok- j ban tartatnak fogva (2. ábra), melyek a (6) vályúk felső szára és a (3) tartó tengelyirányú szélei közt képződnek. Mint- | hogy a kendő puha, tehát összeszorítható anyagból van készítve, ezért a (7) hézagok szélessége ügy szabható meg, hogy aránylag nagy erőre legyen szükség a (6) U-alaku bádoglemeznek helyére való leszorításához- és miután természetesen ugyanilyen nagy erő szükséges a bádoglemeznek újból való eltávolításához is. ezért azok bizonyos esetekben, biztosan megerősített szorítóknak tekinthetők és pedig minden külön megerősítő szerkezet nélkül is, tekintve, hogy eltávolításukhoz szükséges erő, normális üzemben, sohasem léphet fel. A kenőkendőnek a tengelycsap középvonalára merőleges széleinek a (3) tartón való megerősítésére azonos fajtájú szerkezetek szolgálnak, mely célra a (3) tartó, homlokvégein, lefelé görbített (8) karimával van ellátva, melv karimák köré fektetjük azután a kenőkendőnek a tengelyre merőleges széleit és T'-alakú keresztmetszetű (9) bádoglemezekkel vagy vályúkkal tartjuk azokon fogva. Utóbbiak ez esetben természetesen körívben is meg vannak hajlítva, hogy a (3) tartó körívalakjához alkalmazkodjanak. A kenőkendő négy szélét a fent ismertetett megerőstíő szerkezetek hatásosan fogvatartják ós így a kendő szétszakadásának és megsérülésének veszélye, a kenőpárnának az ágyazószelencébe való ismételt behelyezései, illetve abból való eltávolításai alkalmával, teljesen el van kerülve. Ehhez járul még az az előny, hogy a kenőpárna, tisztítása vagy ellenőrzése céljából, könnyen kivehető a (3) tartóból és ismét könnyen felerősíthető arra, anélkül, hogy megsérülhetne. Üzem közben sem lazulhat meg a kenőpárna, mint ahogy ez akkor, ha rávarrással van megerősítve a tartón, nem ritkán bekövetkezik. A kenőpárnával felszerelt tartónak tehát fémmel borított szélei vannak és minthogy a tengelycsapot úgyszólván kivétel nélkül olyan alakra esztergályoz^ zák, hogy két végén kiemelkedő karimája van, ezért beállhat az a veszély, hogy a tartó fémmel borított szélei, a tartó és a tengelycsap közt bekövetkezhető viszonylagos eltolódások folytán, érintkezésbe jönnek ezekkel a karimákkal, aminek természetesen nem szabad bekövetkeznie. Ezen veszély elhárítására már most a (6) tengelyirányú bádogszorítók két végén fából, ebonitból, fi béritől vagy efféléből való kis (10) tuskók vagy ütközőtestek vannak elrendezve, melyek a tartó végein túlnyúlnak és a kölcsönös relatív eltolódás esetén a tengelycsap említett karimáival szemben ütközőket képeznek és így a tartó és a karimák közt az érintkezést meggátolják. A (10) tuskókat (11) csavarokkal vagy szegecsekkel erősítjük fel a (6) bádogvályuk végeire, mely csavarok vagy szegecsek fejét elég mélyen besülvesztjük a tuskókba., hogy a tengelycsappal való érintkezésüket hatásosan meggátoljuk. A (10) tuskók maguk nem arra valók, hogy már kezdettől fogva hozzátámasizkodjanak a tengelycsap hengeres köpenyfelületéhez, miután a kenőkendő, mely rendszerint bolyhoz szövetből áll és melynek alsó felülete a tartó felé van fordítva, uj állapotában olyan vastag, hogy meggátolja a (10) tuskóknak az (1) tengelycsappal való érintkezését. Azonkívül a tuskók belső felülete által képezett körivek sugara is kissé nagyobb a tengelycsap sugaránál, mely körülmény miatt szintén meg van gátolva a tuskóknak a tengelycsapra való ráfekvóse. Némi használat után azonban lekopik a kenőkendő bolyhos felülete, úgy hogy, főleg a tengelycsap alsó alkotói mentén, a szövetnek csak alaprétege marad meg. Ekkor máiérintkezésbe jöhetnek a tuskók a tengelycsappal, ami azután meggátolja azt, hogy a szövet alaprétege maga elkopjék és így a (3) tartó közvetlen érintkezésbe
