80345. lajstromszámú szabadalom • Elektromos küldő- és felvevőberendezés szárazföldi járművekhez

zavarait elkerüli, sőt egyidejű küldést és vételt tesz lehetővé. A találmány abban áll, hogy a küldő és fölvevő áramkörök vagy az ugyanazon dróton történő ellenirányú beszélgetésekre ismert módon hozatnak egymással kapcsolásba, vagy a küldésre és vételre a kocsin külön alkalmazott hurkok mezői vannak egymással kapcsolva. A küldő és fölvevő áramkörök kapcsolása akkor jön tekintetbe, ha ezek ugyanazon a kocsin vannak elhelyezve, vagy lia a különböző kocsikon lévő berendezések a vonaton végigmenő vezetékek által valamikép össze vannak kötve. Ennek az az előnye, hogy a vonaton egyetlen dróthurok elegendő, mellyel azután a vevő- és küldőber'endezések össze vannak kötve. Az ugyanazon dróton való ellenirányú beszélgetésekre ismeretes kapcsolásoknak a találmány céljaira való alkalmazása egyáltalában nem közelfekvő, amit már az is bizonyít, hogy az itt tekintetbe jövő vonattávírás és vonattávbeszélés hosszú fejlődési ideje alatt lekapcsolták ugyan a fölvevő berendezést az ugyanazon vonatról való jelküldés ideje alatt, azonban egyidejű küldésre és vételre használható berendezést nem találtak. Ennek oka valószínűleg az, hogy az egyazon dróton való ellenirányú beszélgetésekre szolgáló ismeretes kapcsolásoknál relé- vagy transzformátorberendezést alkalmaztak az állomások közötti drótvezetékben, míg a küldő- és föl vevőberendezések változatlanok maradtak. A találmány értelmében azonban a helytálló vezetéki] urokban, mely az ismeretes kapcsolások drótjának felel meg, semmiféle szerkezet nincs, mely az ellenirányú beszélgetéseket lehetővé tenné, hanem ez magának a fölvevő és kiildő áramkörnek elrendezése és ezeknek összeköttetése által válik lehetővé. A küldés és vétel számára való drótburkok mezőinek kapcsolása csak akkor vihető keresztül, ha a küldésre és a vételre külön drótburkok vannak alkalmazva. A dróthurkoknak magában véve ismeretes megkettőzése a találmányt képező kapcsolásnál azzal az előnnyel jár, hogy az ellenirányú beszélgetés lehetséges anélkül, hogy a vevő és küldő áramkörök összeköttetésében változásokat kellene eszközölnünk. A találmányt a mellékelt rajz kapcsán ismertetjük részletesebben. Az 1. ábra a küldő és a vevő áramkörök összeköttetésének példája. A (d) drót burkot képez, mely tetszőleges kivitelben a jármű külső oldalán van elrendezve. A hurok áramköréhez két (t) transzformátornak primer tekercselése tartozik, melyek a (w) ellenállással sorba vannak kapcsolva. Ezen (t) transzformátorok szekunder tekercselésének áramkörébe az (ej vevőberendezés van iktatva. Az (s) küldőberendezés a transzformátorok primer tekercseléseinek középpontjához van kapcsolva és a (w) ellenállással úgy van méretezve, hogy a (d) hurkon és a (t) transzformátortekercselésekínek ehhez kapcsolt felein átmenő áram époly nagy, mint a transzforníátortekercselés mássik két fele* és a (w) ellenálláson keresztül folyó áram. A küldőberendezés tehát hídhoz hasonló kapcsolás energiavezetékében fekszik. Ha a küldőberendezést működésbe hozzuk, a belőle kiküldött áramok egyrészt a (w) ellenálláson keresztül és másrészt a (d) hurkon át ágaznak el. A (t) transzformátorok primer tekercselésein a két áramágnak föltételezett egyenlő ellenállása és a küldőberendezésnek a primer tekercselés középpontjához való kapcsolata folytán ellentétes irányban egyenlő nagy áramok folynak keresztül, melyeknek mezői a tekercsfelek feltételezett egyenlő tekercse-, lésszáma következtében egymást megsemmisítik. A (t) transzformátorok szekunder tekercselései tehát nem gerjesztetnek és a küldőberendezés nem befolyásolja az (e) fel vevőberendezést, Ugyanezt a hatást azáltal is elérhetjük, hogy a küldőberendezést a (t) transzformátorok más pontjaihoz kapcsoljuk és a (w) ellenállást úgy méretezzük, hogy a (t) transzformátorok primer tekercseléseinek részeiben oly áramok lépnek föl, melyek