80211. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés oldatok elpárologtatására és lepárlására

elrendezése és a különböző részletek is ugyanazok lehetnek, mint a már leírt bármely fogan atosítási alaknál. A 8. ábrán (58)-nál és (59)-nél diafragmás szabályozók vannak feltüntetve, melyeknek célja az (1) és (2) elemek elpárologtató tereiben állandó nyomás fenntartása; eaen célra a (60) ós a (61) diafragmaszelepek szolgálnak, melyek nyomáscsökkenés esetén a komprimált gőz egy részét a hevítőkamrából kibocsátják. A (62) cső útján az elpárologtatóba fűtés céljából friss gőz vezethető, ha a berendezés üzeme hideg állapotban kezdődik. Figyelemre méltó, hogy az elpárolgás előrehaladásával a kezelendő anyag rnenynyisége ós a fejlődött gőz térfogata csökkennek, tehát a berendezés minden következő eleme kisebb térfogatúra méretezhető, mint a megelőző; a 2. ábrán feltüntetett görbéből az egyes elpárologtató edények viszonylagos térfogata könnyen kiszámítható, mert ezen térfogatok a különböző edényekben fejlődött . gőzmennyisógekkel vagyis a (qn), (st), (uv) hosszúságokkal arányosak. Ha ugyanis a kezelendő anyag és a rendelkezésre álló eszközök ismerete. sek, a 2. ábrán látható görbéhez hasonló görbe segítségével a berendezés egyes részeinek viszonylagos méretei meghatározhatók. Amennyiben oly berendezéseket írtunk le, melyeknél az eljárás egyes szakaszait külön edényekben végezzük és melyeknél az alkalmazott kompresszor működése elég jó hatásfokkal tág határok között változtatható, előnyös, ha a bevezetésben kifejtett elveket kiterjesztjük és az el párologtatást egy etlen egy edényben több szakaszban azáltal eszközöljük, hogy a kompresszor által kifejtett erőt a kezelésnek alávetett anyag koncentrációs fokával fokozatosan vagy szakaszosan növel jiik. Minthogy továbbá nem lényeges az, hogy a kezelésnek alávetett anyagot aránylag hosszú ideig hevítjük, az imént említett kompresszorokból többet alkalmazunk és tartunk üzemben, úgy hogy míg az egyik a legnagyobb erőt, a másik a legkisebb erőt fogyasztja, a többi kompresszor közepes erőviszonyokkal működik, tehát az egész berendezés lényegében állandó. Ha azonban a kezelésnek alávetett anyag egy edényben való, hosszií ideig tartó hevítés által megváltozik és megromlik, több egységből álló elpárologtató berendezés alkalmazása előnyösebb, mert ebben a kezelésnek alávetett anyag gyorsabban folyhat át és a koncentrálás gyorsabban megy végbe, az egyes elemekben kezelt anyag mennyisége pedig aránylag csekély. Minthogy a folyadék nagyon vékony hártya alakjában van a hevítő felületeken elosztva és ezeken gyorsan folyik végig., továbbá a kezelt anyag és a hevítőközeg között csak kis hőmérsékletkülönbség van, a legérzékenyebb anyagok koncentrálása végezhető csökkentett nyomás igénybevétele nélkül; például cukoroldatok koncentrálása rendes nyomással könnyen foganatosítható. Ha az elpárologtatást a jelen találmány szerint eszközöljük, hűtővíz alkalmazása tökéletesen ki van küszöbölve ós azon egyetlen esetben, melyben kondenzátorra van szükség, a hűtővizet a bevezetett, elpárologtatandó folyadékkal helyettesítjük (6. ábra). Ha azonban a 6. és 7. ábrán feltüntetett berendezésnél az ejektor nem képes a szükséges energiát a hőveszteségek pótlására való gőz mennyiségének megfelelő kis gőzmenyiséggel szolgáltatni, vagy ha vákuumot veszünk igénybe, kis kondenzátort kell alkalmazni és ez esetben kevés hűtővíz is szükséges. Világos, hogy minden egyes elemnek elpárologtató gyanánt a lehető legjobb \ hatásfokkal kell működnie, ami azáltal lehetséges, hogy a kezelésnek alávetett folyadék a hevítő felületeken nagyon gyorsan és rendkívül vékony hártya alakjában folyik végig és egyúttal a hőmérsékletkülönbség a lehető legkisebb