80055. lajstromszámú szabadalom • Eljárás trinitrorezorcin előállítására
vehető. A töltények töltése és a kezelés a szerkezet mindegyik kiviteli alakjánál nagyjában azonos. Ha az 1—10. ábrák szerinti kiviteli alaknál kiürített tölténydob esetén, a (21) töltényhüvely helyett (4. ábra) az (I) mag van jelen, ós akkor a (tl) adagolórúgó majdnem teljesen feszitetlen. Az (53) fejen való felfelé tolás által a zárórúgó (54) horgának (15) zárókoszo rúfogai -val való kapcsolata megszűnik és a 4. ábrán vonalkázott helyzet áll elő, melynél a (d) rugónak még egy kis feszültsége van, melyet azonban az (f) magnak az (55) falhoz való ütközése közömbösít. A tölténytöltőszalag egy horog útján lesz a dob (6) horgára akasztva és a töltények a dobba továbbítva. Előzőleg a (h) zárórúgó (54) kampójával a (15) zárókoszorú fogaihoz lesz hozzászorítva. Minthogy a töltények betöltésénél a (d) rúgó megfeszül, a (h) rúgó meggátolja, hogy feszültségét elveszítse és így megakadályozza azt, hogy a dobba már betöltött töltények kilökettessenek. A (10) töltény töltése után az (e) továbbítólap elvonul a dobnak az (5 és 16) kivágások által képezett felső nyílása előtt, mire a (11) és többi összes töltények betöltlietők és az (f) mag a teljes vonallal rajzolt helyzetbe jő. Ezzel a (d) adagolórúgó is meg van feszítve. A dobot erre becsukjuk és a (47) csapda útján zárt állapotban tartjuk. Az erre következő lövésnél a (h) rúgó a zárkerék fogaiból kioldódik és szabaddá teszi a (d) adagolórugót, amely a töltényeket a tölténytartóba és (56) kidobóba és az (58) závárba viszi, amely ismert módon szabályozza a tölténynek az (57) töltőtérbe való bejutását. A dob ürítése igen egyszerű módon eszközölhető bármikor. Ezen célból csupán csak a (47) csapdazárat kell az (52) gombra gyakorolt nyomással nyitni, a dobot felcsappantani és a (h) rúgót kioldani, mire a (d) rúgó hatása alatt a töltények a dobból önműködőlég kilöketnek az (5 és 16) nyíláson át. A 11. és 20. ábrákon bemutatott szerkezet működése az 1. ábrán ismertetettével teljesen azonos, mi mellett azonban a dobon kívül alkalmazott rúgó nagyobb biztonságot nyújt és tartósságot biztosít. A 11. ós 20. ábrákon ábrázolt szerkezetnél is a töltéshez szükséges fogások jobbadán azonosak. Ha a dob, miként a 20. ábra mutatja, egy kettős külső köpenyből és egy betétdarabból áll, úgy a töltésnél az (al) betétdarabról a védfedelet eltávolítjuk, előbbit az (a) dobrészbe toljuk, és pedig úgy, hogy a (c3) hüvely a (cl) csapon vezetődik és az első töltény közvetlenül a (37) kilépési helyhez jut. Ezt megelőzőleg a (gl) zárforgatytyúval az adagolórúgót megfeszítjük, miáltal a (79) vezetékszánkó a (88) horony végének (26. ábra) ütközik. Azután az (a, b) dobot az (a) fedél beesappantásával bezárjuk. Az (a) fedélnek a (b) dobrészen való megtartásához egy tetszés szerinti kampó, rúgószár vagy hasonló szolgál,mely oldalvást, vagy mindkét oldalt lehet a fegyverházon vagy egyebütt felszerelve. A bezárt dob most már a fegyverre lesz felerősítve és a (89) pecek által való biztosítás után a (73) záróemeltyű át lesz fektetve, a (67) kerék fogaiból kioldva és ezáltal a (d) adagolórúgó működésképes állapotba jut. A szerkezet ezzel lövésre kész. Miként a mondottakból kitűnik, a találmány szerinti tölténytár a meglevő hasonló szerkezetekkel szemben lényeges előnyökkel bír. A töltények csigavonalban való elhelyezése a dobnak nagy befogadóképességet biztosít, úgy hogy két csigamenetnél (20, 24), három csigamenetnél már 40 töltény tárolható. Az ezideig ismert szerkezetek felett jelen találmány tárgya egyszerűségével és kis térfogatával, továbbá a részek kis számával, de főkénit teljesen biztos működésével tűnik ki. A 20—32. ábrákon ábrázolt kiviteli forma oly szerkezetet mutat be, mely a gépfegyver töltényszalagját minden hátrányával együtt kiküszöböli és a könnyű ós biztos szállítást, a gyors és egyszerű kiszolgálást