80030. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az erjedés gyorsítására

nyösen élesztőből és embrionális állati szervekből alkohollal való kivonás útján a fehérjeanyagoktól és szénhidrátoktól való különválasztásuk mellett egyszerű módon megkaphatok. A hatásos alkotórészek ezen összes kivonatokban közeli rokonságban álló, ha nem azonos anyagok lehetnek, melyek azonban nem lecitinek, mert az erjedésre való hatás az összes lipoidek eltávolításával sem szűnik meg, sőt még csak nem is gyengül. Ezen anyagok úgy alkoholban, mint vízben oldhatók. Vízzel való kivonás útján azonban csak gyenge, kevéssé hatásos oldatot kapunk, mert a lipoid sejtmembránok a hatásos anyagoknak a kivonatba való átmenetét megakadályozzák. Ha a 28695/06. sz. angol szabadalmi leírás utasítása szerint gabonacsírákat 3 atm. nyomás alatt 130—140°-on vízzel extrahálunk, hasonlókép nem jutunk célhoz, ment ezen hőfoknál a hatékony anyagok elpusztulnak. Maercker-Delbrück „Handbuch der Spiritusfabrikation" című művének fenti helyein a zabdarát és az élesztőkivonatot ellentétbe állítja a lecitinnel. A 485. oldalon a zabdarát és az élesztőkivonatot enzimképzőknek nevezi, amennyiben az olyan élesztőből sajtolt levek, amelyeket ezen anyagokkal kezeltek, erjedésfokozóknak mutatkoztak, míg sem a zabdara, sem az élesztőkivonat semmi hatást sem fejtenek ki, ha azokat a kisajtolt levekhez adagoljuk. Foszfátok és a lecitin ellenben a sajtolt levekhez adagolva, hatást fejtenek ki, úgy hogy a sajtolt lében levő zimázra gyakorolt konzerváló hatást kell feltételezni, amelyet oly módon próbálnak magyarázni, hogy a zimázt foszforvegyületek jelenléte megvédheti a bomlástól. Ezen szembeállításból világosan kitűnik, hogy a Maercker-Delbriick könyvében közölt kísérleteknél alkalmazott élesztőkivonat nem volt alkoholos kivonat, mert az ilyennek tekintélyes mennyiségű leeitint kellett volna tartalmaznia és ezért a kisajtolt levek adaléka gyanánt való alkalmazása esetén á lecitinnél megállapított konzerváló hatásnak megfelelően nyilvánulnia kellett volna. Különös fontosságú az új eljárás a szárított élesztő alkalmazásánál, mert ennek hideg vagy meleg alkohollal való extrahálása útján egyrészt a nagymértékben hatásos kivonathoz, másrészt pedig ol^an kivonási maradékhoz jutunk, mely táp- és takarmányszer gyanánt előnyösen használható. Az eljárás ezen foganatosítási módjának nagy értéke különösen az „Allgemeine Brauer- und Hopfenzeitung"-ban megjelent közleménnyel való összehasonlításból tűnik ki. Az ott közölt tudományos felismerés csupán addig terjed, hogy a holt, illetőleg megölt élesztő fiziológiai jelentősége annak a tápértékével magában még nem- lehet kimerítve. Eddig ugyanis az erjedés gyorsítása kedvéért az egész szárított élesztőt fel kellett áldozni, hogy az erjedést gyorsítsuk, vagyis' az erjedő cefrékhez és levekhez kellett azt adagolni. A jelen találmány szerinti eljárás azonban megmutatja, hogy miképen lehet a szárított élesztő hatóanyagait aktív alakban megkapni és emellett magát a szárított élesztőt még értékes táp- és takarmányszer gyanánt értékesíteni. Szabadalmi igények: 1. Eljárás az erjedés srvorsítására, jellemezve növényi ma<rvak csíra- (embrió) részeiből, valamint magvak és gyümölcsök feldolgozásánál kapott csíra- (embrió) tartalmú termékekből, alacsonyrendű gomb»khól, előnyösen élesztőből, vagy embrionális állati szervekből, mint pl. madártoiások sárgájából előállított: alkoholos kivonat adagolása által. 2. Eljárás az erjesztés aktiválására alkalmas kívonnt előállítására, jellemezve azáltal, hogy szárított élesztőt hideg vagy meleg alkohollal extraháljuk. I'nllas nyomda. Budapest.