79952. lajstromszámú szabadalom • Berendezés nagyfeszültségű transzformátoroknál a két tekercselés közötti potenciálkülönbség csökkentésére

pes. Hogy az elektrolitikus hasadási termékek mindennemű mellékhatását, valamint a magasabb hőfokok behatását már eleve kikapcsoljuk az eiölési műveletet célszerűen alkalmas diafragmák közt végezzük, tehát legelőnyösebben úgynevezett háromcellás készülékben. A háromcellás készülők tudvalevőleg egy. alkalmas anyagból készült szekrényből áll, mely egyik hosszirányában, alkalmas diafragmák befogásával, három kamrára van osztva. A sterilizálandó anyagot, a két diafragma által határolt középső kamrába öntjük be. A diafragmák a középső kamra felől tekintett külső oldalukon, háló, vagy rácsszerűen készült, alkalmas anyagú elektródákat hordanak, melyek segélyével lehetővé van téve az elektromos áram hozzávezetése a diafragmákhoz. A külső készülékkamrák, azaz a katódatér és az anódatér, melyeket egyrészt egy-egy diafragma és másrészt az edény falai határolnak, vízzel töltetnek meg, melyet alkalmas szerkezetekkel folytonos áramlásban lehet megtartani. ' A esirátlanítandó anyag úgy szilárd, mint folyékony állapotban kerülhet feldolgozásra. Ha szilárd te*1eket, melyek azonban a folyadék benyomulását lehetővé kell hogy tegyék, kell az elektromos áram sterilizáló hatásának alávetni, akkor konyhasóoldattal vagy valamely más elektrolyttal átitatva kell azt betenni a fent említett készülék középső kamrájába, vagy pedig a szilárd anyagot betesszük ebbe a középső térbe és a benne szabadon maradt tért konyhasóoldattal, vagy valamely más elektrolytnak meghatározott anyagtartalmú oldatával töltjük meg. A használt sóoldat koncentrációja oly nagyfokú kell hogy legyen, hogy a szükséges áramerősség, 20—30 volt közepes feszültségnél, elérhető legyen. Hogy az elektromos áram behatását a mikroorganizmusokra pontosan követhessük, a végzett kísérleteknél mindenekelőtt tiszta baktériumkulturákkal dolgoztunk, és pedig megvizsgáltunk: 1. Streptokokkusokat, staphylokokkusokat, meningokokkusokat. pneumokokkusokat és közönséges, nem pathogén levegőkokkusokat, majd: 2. diftérabacillusokat, dysentériabacillusokat, tuberkulósebacillusokat, tífuszbacillusokat, eholerabacillusokat, a Baktérium coli commune nevezetű bacillusokat stb. továbbá: 3. spórákat hordó baktériumokat, mint lépfenebacillusokat. tetanusbacillusokat, az úgynevezett üszök bacillusokat, ercegő, Frankel-féle gőzüszökbacillusokat, a Bacillus putrifiens Bienstock-nevű bacillusokat, egyéb aerob és anaerob rothasztó baktériumokat stb. 4. több, az- úgynevezett ultravisibilis vagy szűrhető vírusfajták osztályába tar tozó csirát, mint a tehénhimlő és a lyssa kórokozóit. Azt találtuk, hogy már fent, az 1. és 2. pont alatt felsorolt kokkus- és bacillus\ fajtáknál is jelentékeny eltérés vau az egyes fajták közt azoknak az elektromos árammal szemben tanúsított ellenállóképessége tekintetében. Streptokokkusok, staphylokokkusok és pneumokokkusok, 10—12 ampére erősségű áram alkalmazásakor, ezen kokkusok felúsztatási termékeinek használata esetét), febérjementes kony hasóoldatban, már 10—20 perc alatt elhalnak nem túlságosan koncentrált emuisiók alkalmazását feltételezve. Ugyanez az eset áll fenn a diftériabacillusoknál, a sertésorbánc bacillusainál és a septikaia bacillusainak csoportjánál is. Ellenállóbbak a dysentériabacillusok, melyek ugyanazon áramerősség használatakor kb. órai időt igényelnek. Eme csoport baktériumai közül a legnagyobb ellenállóképességűnek a tuberkulóselmcillusok bizonyultak, melyek csak az illető áram 1 teljes órai behatása után váltak többé nem fejlődésképesekké. A 3. csoport sporahordó bacillusai 11

/-• - 2 órát igényeltek teljes elölésükre. A 4. pont alatt felsorolt szűrhető vírusfajtáknál végül ugyanilyen különbség volt kimutatható ez ellenállóképességet illetőleg, amennyiben ugyanis a tehénhimlő virusa tetemesen