79952. lajstromszámú szabadalom • Berendezés nagyfeszültségű transzformátoroknál a két tekercselés közötti potenciálkülönbség csökkentésére
vasmag között a teljes 100 kilovolt feszültség áll fenn.' ; 'r p 1 Ha kettős transzformálással dolgozunk, vagyis úgy, amint ezt a 3. ábrán vázlatosan feltüntettük, a nagyfeszültségű (T) transzformátor primer tekercselését egy másik (H) transzformátor szekunder tekercselésének áramkörébe kapcsoljuk és a (H) transzformátor áttételi viszonyát 1 : l-nek választjuk, akkor a feszültségi viszonyok és ezzel együtt a szigetelőrétegek igénybevétele tekintetében nyilvánvalóan semmi különbség sem áll fenn az 1. ábra szerinti eset viszonyaihoz képest. Ha a (H) transzformátor maga is felfelé transzformál, akkor a viszonyok még rosszabbak. A (T) transzformátor Vasmagjának ebben az esetben kis, gyakorlatilag földpotenciálja van és feszültségelosztásban tovább is azt a szerepet játsza, mint az előbbi esetekben a (T) transzformátor primer tekercselése, amihez még hozzájárul az is, hogy a (T) transzformátor vasmagja és primer tekercselése között feszültségkülönbözet áll fenn. Minden esetben azonban — függetlenül attól, hogy a (T) transzformátor vasmagjának milyen potenciálja van •— a vasmag és a (T) transzformátornak legalább egyik szekunderkapcsa között legalább a szekunder feszültség felének kell uralkodnia. Az ismert eszközök alkalmazásakor tehát a szolgáltatandó szekunder feszültség nagysága által egy bizonyos, a transzformáló berendezésnek leginkább veszélyeztetett részei között uralkodó, a szekunder feszültség felét kitevő minimális feszültséghez vagyunk kötve és a berendezés szigetelését ezen adott feszültségnek megfelelően kell méreteznünk. Ez a körülmény annál hátrányosabb, mert az alkalmazás különböző terein, így pl. nagyfeszültségű vizsgálótelepeken és a jelenleg az érdeklődés előterében álló. betegkezelés számára való röntgensugarak előállításánál a már jelenleg is használatos nagy feszültségek a szigetelőanyagokat a legvégső határig igénybe veszik, mimellett a fejlődés ezen a téren és a nagyfeszültségű iparban egyáltalában mind nagyobb feszültségek felé gravitál. Á 100 kilovoltnál nagyobb feszültségek rendkívül terjedelmes és nagy súlyú szerkezetekhez vezetnek, melyek igen költségeísek, ha az átütés elleni biztonságnak állandóan fenn kell forognia. Ezen a téren haladást jelent a találmány tárgya, melynek lényege abban áll, hogy a. szolgáltatandó szekunder feszültség és a szigetelőrétegek igénybevételének egymáshoz való viszonyát, mely eddig változatlanul meg volt adva, megszüntetjük, amennyiben az egyazon transzformátor szekunder tekercselése és egyéb részei között fennálló legnagyobb potenciálkülönbség legalacsonyabb értékét nem a szekunder feszültség fele képezi, hanem ez a potenciálkülönbség tetszőlegesen csökkenthető. Egyúttal a transzformátor különben kevésbé veszélyeztetett helyein fellépő potenciálkülönbségek is megfelelő mértékben csökkentetnek. A találmány értelmében a rendszernek egy vagy több nagyfeszültségű transzformátoránál két összetartozó nagyfeszültségű transzformátortekereselés közül az a tekercselés, melynek végein az üzemben kisebb feszültség mutatkozik, az energiaátvitel útjának a nagyfeszültségű transzformátortól elvezető vagy a transzformátorhoz vezető részével, melyet az alábbiakban rövidség kedvéért hálózatnak nevezünk, oly eszközök (segédkészülékek) útján van összekötve, melyek ugyanúgy, mint a transzformátorok, váltakozó áramú energiát visznek át és egyúttal az általuk összekötött áramútrészek potenciálnívóinak különbségét. fenntartják. Ezek szerint azt a nagyfeszültségű transzformátortekercsel est, melynek végein a kisebb feszültség uralkodik, az említett segédkészülék, mely a. tekercselés potenciálnívóját fenntartja, a potenciál tekintetében a hálózattól elszigeteli. A transzformál ortekercselések között fennálló, a szigetelőrétegek igénybevételét megszabó potenciálkülönbségek pl. a transzformátortekercselések közé bekapcsolt kapacitások kellő megválasztása által szabályozhatók, illetve nagyságuk tekinte-