79886. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mótorok hajtására és mótor ezen eljárás foganatosítására

bított átáramlási csővel ellátott motort tüntetik fel, míg a 7. ábra a mótor megváltoztatott foganatosítási alakját mutatja. A különbség a visszáram]ás elve és a jelen találmány szerint működő mótor között igen könnyen megérthető, ha a 3. és 5. ábrákat egymással összehasonlítjuk, melyek közül a 3. ábra a visszáramlási motornak felel meg és a henger átfúvását a (4) esőtől a (3) nyíláson át a (2) kifúvónyílás felé mutatja, míg az 5. ábrán az itt szereplő motornál történő átfúvás látható, ahol is a légáram a (2) nyílástól a (3) nyíláshoz felfelé és onnan a (4) csövön kérésziül kiáramlik, amint azt az 5. ábra nyila mutatja. Az ismert visszáram á mótor, vagyis az 1—3. ábrákon látható mótor úgy dolgozik, hogy az égéstermékek, ha a dugattyú a (3) kiegyenlítőnyílást kinyitotta, a (4) csőbe kiáramlanak, amint azt az 1. ábra (a) nyila mutatja. A dugattyú további lefelé haladása alatt ez az áram megfordul, úgy hogy a kifúvott égéstermékek a hengerbe viszsza,szívódnak és egyidejűleg friss levegő szívódik be a (4) csövön keresztül, amint azt a 2. ábra (b) nyila mutatja, ahol is a beszívásnalt megfelelő munkatérfogat sraffozással van feltüntetve. A levegő, mely mint a 2. ábra (b) nyila mutatja, befelé áramlik; mihelyt a dugattyú a 3. ábrán feltüntetett helyzetet foglalja el, a 3. ábra (c) nyila irányában keresztiilfuj. A dugattyú további lefelé haladása a (2) nyílás alsó éléig már nem gyakorol számbajövő mértékben befolyást az átáramlásra, mert ezt a (4) cső áramlása határozza meg, ahol a levegő mozgási energiája a (2) nyíláson való áthaladás mellett a henger erőteljes átfujását vonja maga után. Más szóval kimondhatjuk, hogy rövid (4) kiegyenlítőcső esetén a (4) csőtől a (2) kiáramlási nyílás felé való átáramlás lép fel. A itt ismertetett és a 4—G. ábrákkal kapcsolatban leírt mótor más módon működik, amennyiben a (4) eső oly hosszúra van készítve, vagy más módon oly méretei vannak, hogy a 2. ábrán sraffozott munkatérfogat nem idézheti elő égéstermékeknek a 2. ábrán (b) nyíllal megjelölt visszaáramlását és a (4) csövön át való friss levegő beszívását. A meghosszabbított (4) cső tehát más szóval azt idézi elő, hogy a légáram nem fordul meg, hanem állandóan megtartja a 4. ábrán az (a) nyíllal megjelölt irányát, bár a dugattyú a 4. ábrán látható .állásba lefelé mozog, ahol is az a (2) nyílást szabadon hagyja. Most a (2) nyíláson át friss levegő áramlik be, amint azt a (d) nyíl mutatja és ezt a levegőt az (a) légáram a (3) nyíláson át a (4) csőbe szívja. A dugattyií további lefelé haladása csak fokozza a beszívást a (2) nyíláson keresztül, míg a levegőáram a (4) csőben ha csökkentett sebességgel is, folyton a hengertől távolodó irányban halad. A dugattyúnak rákövetkező felfelé haladása alatt először is (2) nyílás záródik, aztán a (4) csövön való kiáramlás fokozódik, úgy hogy az eredmény a hengernek az 5. ábrán az (f) nyíllal jelölt és a. (2) nyílásoktól a (3) nyílás felé haladó kifúvása lesz. A dugattyú fel- és lefelé, a (2) és a (3) nyílások előtt való elhaladása tehát a hengernek az átfúvását eredményezi az irányban, melyet a (4) csőben az (a) légáram iránya határoz meg. Amint említettük, a (4) nyomáskiegyenlítő cső méretei a döntők arra nézve, hogy az átáramlás a visszáramlásii motoroknál ismert módon, amint azt a (c) nyíl a 3. ábrán feltünteti, vagy pedig a jelen találmány értelmében az 5. ábra (f) nyila irányában történjék-e. Ha a (4) csőben mozgó gáz tömege és sebessége, azaz mozgási energiája csekély, akkor, mint a visszáramlású motoroknál nyomáskiegyenlítés és arra következő légbeszívás történik a (4) csövön át, amint az az 1. és 2 .ábrákon fel van tüntetve és az eredmény a 3. ábrán látható és a (c) nyíllal jelölt keresztülfúvás lesz. Ha a gáz mozgási energiája a (4) csőben legalább oly nagy, hogy az (a) levegőáram nem állhat meg, vagy nem változtathatja az irányát, akkor a

(2) nyíláson át beszívás történik, mint azt a 4. ábra (e) nyila