79819. lajstromszámú szabadalom • Eljárás finomrostú anyag előállítására

ha teljesen használható anyagot akarunk kapni, hanem a végééi elérésére, vagyis a kiindulási anyagnak racionális foszlatásához 60%-nál több víz szükséges, mely mennyiség a kezelendő kiindulási anyag term észtének megfelelően kb. 120%-ig növelhető. Ha a jelen találmány szerinti eljárást a faanyag, ill. általában a papir- és kéregpapirgyártásban való alkalmazása tekintetében összehasonlítjuk az eddig haszná'atos régebbi eljárásokkal, akkor a következő különbségek állapíthatók meg. Az eddigi faköszörülési eljárásnál a kiindulási anyagot víznek feles mennyiségeivel őrölték vagy köszörülték. Ezen régebbi módszereknél a víz a leköszörült farészecskéket a kőről leöblíti, a köszörűiét a kő alatt tejszerű folyadék alakjában folyik el és a folyékony masszát azután fajtázni és vízteleníteni kell. A jelen találmány szerinti eljárás ezt a munkamódot kiküszöböli. Az új eljárás tehát oly módon foganatosítandó, hogy kiküszöböljük az anyag pépszerű állapotát, vagyis a folyékony állapotnak, ill. vízfeleslegnek fellépését. Az új eljárás további jellemzője abban áll, hogy az elrostosítási folyamat közben fellépő súrlódási meleg az anyag nedvességtartalmának részben való elpárologtatására szolgál. A fent leírtak által elérjük és az új eljárás által elért műszaki hatásnak tekinthetjük: először: hogy a kiindulási anyagnak a jelen eljárás szerinti foszhitása által oly terméket kapunk, mely a papírgyártásban való alkalmazása esetén minden közbenső mechanikai kezelés vagy közbenső feldolgozás nélkül közvetlenül a merítőkádba vezethető; másodszor: hogy aránylag nagy mértékben száraz anyagot kap uik, még pedig csupán a foszlatás közben fejlődött súrlódási meleg folytán, mely a kiindulási anyagba bevezetett nedvességnek oly messzemenő elpárolgását idézi elő, hogy mindennemű mesterséges gőzölés vagy víztelenítés feleslegessé válik. Az eddigi eljárások szerint készült fa köszörűiét nagy hátránya jelentékeny víztartalma, úgy hogy az anyag szállítmányozásánál a víztartalom fuvardíjtöbbletet okoz, hacsak a masszát különleges szárítóeljárással nem szabadítjuk meg a felesleges víztartalomtól. Az új eljárás gyakorlati példaképeni foganatosítási alakja a következő: Fát, fahulladékot, vagy egyéb cellulózatartalmú anyagot, melyet előzetesen tetszőleges eljárás útján fűrészporfmomságra hoztunk, mindenekelőtt pl. 60—120 rész vizzel elegyítünk és azután alaposan összekavarunk. Emellett felesleges vízmennyiség jelenlétét, vagy a megmunkálandó masszának pépszerű konzisztenciáját kikerüljük. Ezután a masszát állni hagyjuk, míg a szükséges homogén nedvességtartalmat eléri, pl. három napig, miközben célszerűen felkavarjuk. Az ily módon előzetesen kezelt maszszát már most alkalmas foszlatószerszám, pl. malomkő behatásának vetjük alá. Ezen szerszámokban a kezelendő anyagot oly módon vetjük alá a foszlató folyamatnak, hogy közben kb. 70—1Ö0° C. hőmérséklet jöjjön létre, úgy hogy a foszlató folyamat közben keletkező súrlódási meleg a masszában jelenlévő nedvesség' részleges elpárologtatására szolgál. Ezt az elpárolgást addig folytatjuk, míg a kapott végtermék nedvességtartalma maximum 40%-ra csökken. Ezáltal világos színű rostos képződmények keletkeznek. Az anyag azon részei, melyek különleges körülmények, pl. a kiindulási anyag egyenlőtlenségei (görcsök stb.) folytán nem foszlatnak szét rostokká, valamint leszakadt körészecskék mechanikai fajtázás (szitálás) útján különíthetők el. Ezen leválasztott farészecskék újból alávethetők a jelen eljárás szerinti kezelésnek. A mellékel rajz a találmány szerinti eljárás kivitelére szolgáló berendezés