79806. lajstromszámú szabadalom • Villamos állítóberendezés

- 2 — utolsó mágnes a váltót vagy hasonlót a kívánt végállásba hozza, amelybe elreteszeljük. A találmány lényege részletesebben a csatolt rajzon vázlatosan feltüntetett pélflakénti kiviteli alak alapján van leírva. A rajzon fel nem tüntetett váltóknak (1) állítórúdjához a (2) vasmag van hozzáerősítve, mely az egymás mellé helyezett (3, 4. 5. 6, 7, 8, 9, 10, 11) elektromágnesek belső nyílása által alkotott (12) csőben vezetődik. Az elektromágneseknek egyik drótvége a (13) áramforrásnak egyik sarkából kiinduló (14) vezetékhez, másik vége pedig egy-egy külön (24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32) kontaktuslemezhez van kapcsolva, melyek fölött a kétkarú (33, 34) emeltyűnek (34) karján alkalmazott (35) kontaktusleinez elcsúsztatható. A (35) kontaktust és (34) kart a (36) vezeték a (13) áramforrásnak másik sarkával köti össze. A (33, 34) emeltyűnek (33) karja villás végével az (1) állítórudon alkalmazott (37) pecekkel kapcsolódik, mely az (1) állítórúd elmozgatásánál a (33, 34) emeltyűt elforgatja. A második (4) és utolsó előtti (10) elektromágnesnek a (25), illetve (31) kontaktushoz kötött drótvége még egy másik (38) vezeték útján is össze van kötve a (13) áramforrással. A (36 és 38) vezetékhez a (39) áramzáró van beiktatva és pedig olyképpen, hogy elmozgatásánál először a (38) áramkör záródik és csak azután a (36) áramkör, mely utóbbinak zárásánál előbbi áramkör meg is szakad. Tegyük fel, hogy a berendezés a rajzon feltüntetett helyzetben van. A váltó egyik végállásában áll, amelynek megfelelően az (1) állítórúd legszélsőbb bal helyzetében, a (2) vasmag pedig a (3) elektromágnesbe behúzott helyzetében van. Ha most a (39) áramzárót annyira elforgatjuk, hogy az a (38) vezetéket zárja, akkor a (4) elektromágnesnek gerjesztő áramköre a (14, 38) vezetékeken át záródik, mire a (4) elektromágnes az egész közel mellette levő, sőt részben bele is nyúló (2) vasmagot behúzza, miáltal az (1) állítórudat a nyíl irányában elmozgatja. Az (1) állítórúd ennek következtében a (37) pecek segélyével a (33, 34) emeltyűt annyira elforgatja, hogy a (35) kontaktusa (25) kontaktus fölé jut és ha a (4) elektromágnes a (2) vasmagot már teljesen behúzta, akkor a (35) kontaktus nemcsak a (25, hanem a (26) kontaktussal is érintkezik. Ha már most a (39) áramzáró segélyével a (36) vezetéket zárjuk, akkor az áram a (14, 36) vezetékben és (35, 25, 26) kontaktusokon át a (4 és 5) elektromágnesekben záródik s azokat gerjeszti. Ennek következtében az (5) elektromágnes is befelé húzza a (2) magot és az (1) állítórúd útján a '33, 34) emeltyűt tovább forgatja, minek folytán a (35) kontaktus a (25) kontaktust elhagyja és az (5) mágnesbe teljesen behúzott vasmagnál a (26, 27~> kontaktusokkal érintkezik. Ennek következtében a (6) mágnes jön működésbe, s azután folytatólag a (7, 8, 9, 10 és 11) mágnesek, mire végül az (1) állítórúd s így a váltó is jobboldali végállásában van. Ha ebből a végállásból a váltót az előbbi végállásba kell visszaállítanunk, akkor a (14, 38) áramkörnek zárásánál először a (10) elektromágnes jön működésbe, azután pedig a (14, 36) áramkör zárásánál a (9, 8, 7, 6, 5, 4, 3) elektromágnesek teljesen hasonló módon mint előbb, csakhogy ekkor a (37) pecek a (33, 34) emeltyűt az előbbivel ellenkező értelemben forgatja el, úgy hogy a (35) kontaktus sorban a (32, 31, 30, stb.) kontaktussal jön érintkezésbe. Végállásaiban a váltót tetszőleges módon, pl. a (40) reteszekkel reteszeljük el, melyeket (41) elektromágnesek kapcsolnak ki. Ezek az elektromágnesek a (14, 38) áramkörbe vannak bekapcsolva, úgy hogy a (4), illetve (10) elektromágneseknek működésbe hozatalánál, vagyis az állítás kezdetén a villamosáram ezeket az elektromágneseket is gerjeszti, melyek ennek folytán a váltót kireteszelik. A leírt kiviteli alakon a találmány lényegének érintése nélkül számos változtatás is eszközölhető, de létesíthető a talál-