79721. lajstromszámú szabadalom • Keréktalp koszorú

— 2 — a keréktesten és a futóabroncsnak az em­lített talpkoszorú-fenéken való jó felfekvé­sét biztosítsuk. Előnyös, hogy a középső (3) csuklóspán­tot az (1 és 2) ívdarabok (8) illeszkedési vonalától bizonyos távolságban rendezzük el, minthogy ezáltal az ívdarabok minden hézag nélkül egymásra illeszkedhetnek. Ebben az esetben azonban a (8) illeszke­dési vonalnak a tengelyhez képest ferdén kell elhelyezve lennie. Az egyik (1) ívdara­bon egy (9) pánt van megerősítve, mely­nek vége a csukló csapját körülveszi. A fő (4, 5) talpkoszorú vagy egy darabból ké­szül vagy pedig előnyösen, miként ez a raj­zon látható, egy további (10) csuklóspánt segélyével egymással összekötött két da­rabból készíthető. Ezen csuklót célszerűen a két (lés2) ívdarab illeszkedési vonalával diametrálisan szembenfekvő helyen ren­dezzük el. Ha a két (1 és 2) ívdarabot befelé nyom­juk, úgy abban a pillanatban, amidőn a középső (3) csuklóspánt a másik két (6 és 7) csuklóspánt összekötő-vonalán túlha­ladt, az ezen művelet alatt szétfeszített főtalpkoszorú-rész rugózása következtében hirtelen teljesen behajlanak (2. ábra) és ezen helyzetükben megmaradnak. Ezáltal az előzőleg teljes talpkoszorú­kör (1. ábra) behorpadása áll elő, úgy hogy a futóabroncs a talpkoszorúra könnyen feltehető, anélkül, hogy azt, mint eddig, a talpkoszorú pereme fölött erőszakkal kel­lene átnyomni. Ha az (1 és 2) ívdarabokat lábbal a föld­höz nyomjuk, úgy azokat a kört kiegé­szítő helyzetbe (1. ábra) hozhatjuk vissza, mely helyzetben a főtalpkoszorú-résznek rugózása az ívdarabok visszabajlítását és ezen helyzetben (1. ábra) való megtartását eredményezi. Ha a főtalpkoszorú-rész egy (10) csuk­lóspánt segélyével két részre van osztva, akkor elérjük, hogy az egész talpkoszorű behajlított ívdarabok esetén (2. ábra még szűkebbre húzható össze (a 2. ábrán ered­utényvonallal feltüntetve), úgy hogy a futóabroncs feltevése még inkább meg­könnyíttetik. Azonfelül ezáltal az (1 és 2) ívdarabok elmozgatása is könnyebbé válik. A (10) csuklóspánt természetesen a fő­talpkoszorú-rész tetszésszerinti helyén rendezhető el és több ily csuklóspánt is al­kalmazható. Ha a futóabroncs fel van szerelve, úgy az (1 és 2) ívdarabok elmozgatása gyakor­lati értelemben véve nem eszközölhető. A 4—6. ábrákon feltüntetett szerszám a sze­relést rendkívül megkönnyíti. Ez egymás­sal (11) csuklóspántok segélyével összekö­tött három (12, 13 és 14) részből áll. Hasz­nálat alkalmával a (12 és 14) oldalrészek felállíttatnak és ezeknek meghajlított (15) szélei a légabroncs (16) oldaldudórai és a két (1 és 2) ívdarab által alkotott •talp­koszorú-résznek ezen oldaldudorokat át­karoló (17) pereme közé szoríttatnak be, míg a középső (13) rész a földön nyugszik, úgy hogy egy bak keletkezik, melyen a keréktalp foglal helyet. A (15) szélek a (16) oldaldudort a (17) koszorúperemtől akként távolítják el, hogy ha a talpkoszo­rút a föld felé nyomjuk, az (1 és 2) ívda­rabok a dudorok mellett szabadon elmozog­hatnak és a 2. ábrán látható behajlított helyzetbe juthatnak. A három (12, 13 és 14) rész laposra össze­csukható (6. ábra), úgy hogy a szerszám könnyen elraktározható és szállítható. Szabadalmi igények: 1. Keréktalp-koszorú, jellemezve azáltal, hogy egy helyen befelé hajlítható, hogy a futóabroncs a talpkoszorú pereme fö­lött való, eddigi erőszakos átnyomása nélkül könnyen feltehető legyen. 2. Az 1. igénypontban védett keréktalp­koszorú foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy két szomszédos, ívalakú talpkoszorú-rész egymással és a többi vagy főtalpkoszorú-rész szomszédos vé­geivel csuklóspántok segélyével van összekötve, úgy hogy ezen két ív darab­nak egy meghatározott határon túl való benyomása által ezen ívdarabok a fő­talpkoszorú-rész rugózása következté­ben teljesen befelé csappannak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom