79697. lajstromszámú szabadalom • Méhkaptár
— 4 néhány méhet már könnyű lesöpörni a 8. ábrán feltüntetett kis állvány segítségével, amelyet a fedőlapból alkotott asztalkáira (I. ábra (S1 ) helyezünk. Az állvány (s) kapcsai és (x) desizkáeskája közé helyezzük a kaptár üvegablakát (I. ábra (T) vagy esetleg még magasabb keretes üvegtáblát, ami által megóvjuk magáinkat attól, hogy a lesöprött felizgatott méhek egyenesen a szemünkbe vágódjanak és miegakadíályózzuk, hogy annyi méh a földre essék és eltiportassanak vagy más módon elpusztuljanak. A méheknek, befogott rajnak kasból kaptárba való helyezésénél szintén nagyon jól használható a fentemlített kis asztalka- Egy kaptárba tolható rámára (13. ábra) mindkét végén nyitott, de egyik végével a rámára erősített zsákszerűén összevarrt vásznat erősítünk. Másik végét ennek a zsáknak a kasra húzzuk és lekötjük', úgy hogy a méhek sehol ki ne bújhassanak. A kas csúcsán lévő kis nyílásba kevés füstöt fúvunk, majd egy erőteljes mozdulattal a kasból kiütjük a zsákba a méheket és a kas oldalán addig dobolva, amíg a zöme a méheknek előrehúzódott, bátran otthagyhatjuk' állni a kast az asztalkán: a többi méh magától előre fog húzódni. Beüt hotjiik a méheket a 8. ábrán feltüntetett állvány segítségével is. Most a kaptár üvegablakai helyett annál alacsonyabb, MZ állvány oldalaival . egymaga sságn deszkalapocskáit veszünk. Egy erőteljes mozdulattal a méhcsomó zömét beleütjük az így alakult kis ládába. A kast ezután szájával ráállítjuk erre a kis ládára. A kasban lévő méhek a zöme után húzódnak. Gyorsan és biztosan megy a dolog, ha a kaptárt egy kissé belocsoljuk mézzel vagy Kevés fiasítást teszünk be. Sokszor különböző Okokból a méhek etetése válik szükségessé. Az etetésnek azonban úgy kell történnie, hogy ezzel télen a méhek nyugalmát ne zavarjuk, nyáron pedig, hogy az etetéssel rablás kitörésére ne adjunk okot. Mindez a kaptárközben az alsó részen elhelyezett (k) röplyukszerű nyíláson (1., II., III. álbr.) át történhetik a 11. ábrán oldalnézetben és a 12. ábrán elölnézetben feltüntetett etető-készülék segítségével. Ezen késizülék (p) részébe töltjük a hígított mézet vagy cukrot, ami (t) résen keresztül, hogy a nyomás túl nagy ne legyen, a (v) előálló és a röplyukszerű nyílásba tolható részbe kerül. Melső ol-* dala ennek a (v) résznek (12. ábra) ritka szövésű vászonnal vagy gyolccsal van befödve, amelyen átsziválrgó mézes, cukros oldatot a méhek felszívják. A (iz) láb az etetőnek a nyílásba való támasztására szolgál. Ha a mézűrben külön törzs van, úgy az etetés a fentebb leírt szöktető nyíláson keresztül történik. Ha két törzs egyesítése válik szükségessé, úgy a kaptár mellső oldalán elhe- • lyezett (w) kihúzható tolókát (II. áhr.) elvesszük, helyébe lyukacsos tolókát tesízünk. Két-három napig így hagyjuk, hogy a két család méhei egyszaguakká váljanak, majd azt onnan eltávolítva az egyesítést minden öldöklés elkerülésével végrehajtottuk. A méheket nagy munkától szabadítjuk meg, ha a 9. ábrán feltüntetett, a röpkijáróba csúsztatható herefogót alKal mázzuk. A herefogó melső oldalára gömbölyűre csiszolt pálcikákat (lehetőleg fából 9. ábra (é) erősítünk oly távolságra egymástól, hogy ezen csak a dolgozó méhek juthassanak keresztül. A nagyobb kerék csak a pálcikák közé, fölé vagy oldalt elhelyezett (q) henger vagy tölcséralaku csövecskéken juthatnak ki. (9. és 10. ábrák.) A csövecske végére húlaott rugalmas anyagból való (pl. gummiból) (y) csövecske a herét kiengedi, de visszatérni már nem tud, mert a rugalmas anyagból való csövecske a bármely oldalról rámászó here súlya alatt leroskad, lekonyul és így a nyilast elzárja. A fenék könnyebb tisztítására és hogy
