79697. lajstromszámú szabadalom • Méhkaptár

- 2 -szorul bővebb részletezésre. A méhek rabláisi ösztönét is egy ilyen izárt mé hesben keltjük fel legkevésbé. Mivel a zárt méhes melső oldalát az egymásra helyezett kaptárak alkotják, az építke zés sem költséges. A kezelés azon módja tehát, amely biztosítja a többtermelést, amely megen gedi, hogy kis helyen, tehát egy ember megfigyelése, szemei elé sok törzset helyezhessünk, amely a végzendő munkákat megkönnyíti, amely egy szóval: gazdaságos, a felső — fészek fölé helyezett — mézűrrel ellátott hátsó kezelésű, egymásra helyezhető kaptárakban keresendő. Mindezen szempontok figyelembe vételével és elősegítésére szerkesztett kaptárt ábrázol az I. ábrán hátulnézetben, a II. ábráin elölnézetben, a III. ábrán oldalnézetben feltüntetett kaptár. A felső mézűrrel ellátott, hátulról kezelhető kaptáraknak mindezideig legnagyobb hibája a kezelés és hozzáférhe tőség nehézkességében volt, amit elsősorban az okozott, hogy a méhek a kaptárba függesztett kereteket a felfüggesztés helyén leragasztották, ai'.ok kihúzása sokszor valóságos erőmutatványokat követelt. Az ezzel járó rángatások, feszítések kölcsönös türelemjátéikra adtak -likaimat. Jelen találmány tárgyát képező kaptáron alkalmazott módja a keretek felfüggesztésének lehetetlenné teszi ezek leragasztását a méhek által és a kereteknek könnyű, sírná kihúzását és betolását biztosítja, gyorsan történhetik és ami a fő, teljesen izajtalanul. A kereteknek ezt a könnyű ki- és betolását azáltal érjük el, hogy a kereten alkalmazott felfüggesztő füleket alkalmasan megfaragjuk a 2. ábrán feltüntetett módon és a kaptár belső falára az esetleg fémmel bélelt (a) hornyok hosszában (1. ábra), (e) fémszalagokat (1. ábra) erősítünk olykép, hogy azoknak felső óléi a horony alsó szélén túlnyúlnak avégből, hogy a keret (d) fülei (1. ábra) ezeken elcsúsztathatok legyenek. Hogy a keret alkalmasan megfaragott fülei a horony oldalfalaival se érintkezhessenek teljesen és hogy a keretek szabályosan álljanak és könnyebben kimozdíthatok legyenek, evégből a 14-ik ábrán feltüntetett apró fémütkötaőkkel látjuk el azokat. A keret tehát egy vékony élen nyugszik, a kihúzás és betolás alkalmával kicsiny a súrlódás; a méhek ezer kicsiny érintkezési felületeket, különösen mivel ezek részben fémből vannak, nem ragasztják le. Hogy a keletkezett réseket gyantával teleöntsék, ahhoz azok túl nagyok. A keretek — a találmány által biztosított — könnyű kezelhetésének előnyei a munka megkönnyítésén kivül az, hogy eléggé nagy kereteket használhatunk és a kaptárt mélységében is jobban kihasználhatjuk, szemmeltartva azonban mindig azt, hogy a túl mély kaptárakat sem kedvelik a méhek. A horony nélküli, oldalfalra szerelt fémszalag készítésében körülményesebb, ezáltal költségesebb, előnyt nem biztosít és a keretek körül nagyobb iirök keletkeznek, melyet a méhek beépítésre használnak fel. A fentebb leírt módon befüggesztett keretek két sorban egymásfelett vannak. A felső (1. ábra (A) a mézűr, az alsó (I. ábra (B) a fésbek. A kettőt Ha nemann-rács választja el egymástól. A kaptáron három: röplyuk van. (II. ábra f, g, h). A fészekhez kettő vezet, a mézűrhöz egy. A három1

röplyuk lehetővé teszi a mélzűrnek és fészeknek különkülön való használatát; a fészeknél alsó vagy felső röplyuk használatát, avagy főhordás idején két röplyuk használatát. A röp nyílások szűkítése vagy elzárása kis (i) lécecskék (II. ábra) között (3. ábrán oldalnézetben) mozgatható tolókával (4. ábra) történik. A kaptáron a mézür és a fészek különkülön csuklókon forgó, (S) fedőlapokkal