79648. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és fámszalag farészek együttartására

Megjelent 1922. évi október hó 23-án. MAGYAR KIRÁLYT SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMILEIRAS 79648. szám. VIII/c. OSZTÁLY. Eljárás és fémszalag farészek együttartására. SCHRIFFERT MÁTYÁS KERESKEDŐ BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1920 junius hó 30-ika. Általában ismeretes farészeknek azáltal való egyesítése ill. egy úttartása, hogy az együttartandó farészekbe egy megfelelő alakú fémszalag fogai besülyesztetnek. Ezen módszer alkalmazásánál eddig a fémszalagnak és a farostoknak irányát, ill. viszonyos helyzetét nem igen vették figyelembe, úgy hogy a szalagnak a fába sülyesztett fogai a farostokat részben elszaggatták, részben eredeti helyzetükből lényegesen kimozdították. Ennek folytán ilyen módon eddig rendszerint csak könnyű, ill. kevéssé igéybevett farészeket lehetett együtttartani. A találmány a farészek együttartására részben már ismert fémszalagok sajátosalkalmazási módjára vonatkozik és lényegileg abban áll, hogy- a farészek együttartására egy fémszalagot élére állítva a rostokkal párhuzamosan sülyesztiink az együttartandó farészek bütüjébe (homlokfelületébe) . Ámbár csekély igénybevételek esetén a találmány céljaira fogazás nélküli fémszalagok is használhatók, általában ajánlatos a magukban véve ismeretes fogazott fémszalagok alkalmazása, hogy azonban a farostokat a szalag beverésekor lehetőleg kíméljük, a találmány értelmében a fogakat úgy rendezzük el, hogy felületük párhuzamos legyen a rostokkal, ill. a szalag síkjában a szalag hosszirányára vont merőlegessel. A csatolt rajzon a találmány tárgyának néhány kivitele van feltüntetve. Az 1. ábra egy fadongákból összeállított kerek tartályt, pl. vedret tüntet fel, melynek eddig szokásos nehéz, költséges és könnyen meglazuló és elvesző vasabroncsait a találmány értelmében az (1) dongák (2) bütüjébe élén állón besülyesztett (3) fémszalag helyettesíti, A (3) fémszalag a 2. és 5. ábrák értelmében (5) fogakkal van ellátva, melyeknek. felülete párhuzamos a rostok irányával, úgy hogy a szalagnak a biitübe való beverésekor a rostok csak szétszoríttatnak, de nem szakíttatnak el. Ajánlatos az (5) fogak tövét úgy alámetszeni, hogy (7) szakok (Widerhaken) keletkezzenek, melyek a bevert szalag kicsúszását hatékonyan meggátolják. A szalag beverésekor rugalmasan szétszorított rostok a (7) szakok mögötti (6) öbölben újból zárulnak s ezáltal a szalagot tökéletesen rögzítik. A szalag két végét — ellentétben az