79602. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szénhidrogéneknek zsírsavakká való átalakítására

hidrogéneknek eddig szokásos fuvatásá­nál tetemes mennyiségű észter, alkohol és alacsony, vízben oldható zsírsav kelet­kezik. Az eddigi eljárásnál az oxidáció egy bizonyos ponton megállt, úgy hogy a szénhidrogén nem oxidált alkatrészeit a zsírsavaktól el kellett különíteni és külön kezelésnek alávetni. (Harries, Kotschau és Fonrobert, Chemiker Zeitung 1917, 117. oldal.) Jelen eljárás lehetővé teszi a reak­ciótartam tetemes megrövidítése miatt az apparatura különösen 7jó (kihasználását, mimellett még azon előny is fennáll, hogy az oxidálótér az eddig szokásoshoz képest lényegesen megkisebbíthető. Az oxidálótér teljesítménye lényegében függ az oxigén koncentrációjától az oxidálótérben, vala­mint a gáz és a szénhidrogén áramlási se­bességétől. Az eljárás kivilietőségében eleinte kétel­kedni kellett, mert az volt várható, hogy a finoman eloszlott szénhidrogén oxigénnel való felhevítésekor robbanások fognak fel­lépni. Ez a feltevés annál közelebb fekvő volt, minthogy a szokásos eljárásoknál is, melyeknél oxigént fujtattak magas hő­mérsékleten a szénhidrogénbe, gyakran lépnek fel robbanások. Azon esetekben, mikor különösen reació­képes szénhidrogének alkalmazása miatt a robbanás veszélye fenforog, az oxigén kon­centrációja levegő, indifferens gázok, pl. nitrogén, széndioxid stb. hozzákeverésével az oxidálandó szénhidrogén reakcióképes­ségéhez beállítható. Általában éppen a je­len eljárásnál sok esetben használható tiszta oxigén vagy ózon helyett levegő. Az eljárás a legkülönbözőbb fajtájú és származási! szénhidrogénekhez alkalmaz­ható, névszerint ásványolajhoz, ennek pár­lataihoz és termékeihez, továbbá kátrá­nyokhoz, amilyenek a fa, turfa, pala, barnaszén és kőszén desztillációjánál áll­nak elő és az ezen kátrányok termékeihez. Szilárd szénhidrogéneket előnyösen előze­tesen ömlesztiink. Katalizátorokul például szénhidrogének oxidációjánál előállott zsírsavakat vagy ezeknek sóit, továbbá fémoxidokat, mint nikkeloxid, rézoxid, mangánszuperoxid, stb. alkalmazhatunk. Az eljárás foganatosításához például oly készülék használható, amilyent a mellékelt rajz a berendezésen át vett függőleges met­szetben ábrázol. A (D) tartányból az (E) szivattyú szál­lította folyékony vagy ömlesztett, alkal­mas hőmérsékletre előmelegített szénhidro­gént az (FI) fúvókán át permetezzük a függőleges (A) oxidálótérbe. A szénhidro­gén ezen porlasztása történhet tisztán fo­lyadéknyomással, vagy pedig, az (FI) fú­vókának injektor gyanánt való haszná­lata mellett, levegő vagy oxigén segítsé­gével. A porlasztott szénhidrogén, az oxi­dálógázzal bensőleg összekeverve átesik az oxidálótéren. Az oxidálótér egészen vagy részben kontakttestekkel lehet megtöltve, melyek pl. darabos, gyűrűalakú; vagy golyóalakú indifferens anyagból vannak és adott esetben katalizátorokkal lehetnek be­vonva vagy átitatva. Használhatunk pl. horzsakődarabokat, melyeket nikkelnitrát­tal itattunk s aztán hevítettünk, mikor is nikkeloxid áll elő. Az oxidáló gázt az (F2) fúvókán vezetjük szembe a felülről alá­hulló szénhidrogénnel. Az oxidálótér kí­vülről hevíthető. Lehet azonban magában az oxidálótérben fűtőtesteket vagy hason­lókat elhelyezni. Az oxidált szénhidrogén az (A) oxidálótér fenekéről a (G1 és G2) váltható gyűjtőkbe folyik, ahonnan isméi a (D) tartányba kerül; innét ismét az (E) szivattyú szállítja az (A) oxidálótérbe. A váltható gyűjtők és a mechanikai szállítás helyett olyan berendezést alkalmazhatunk, mely a szénhidrogén visszaszállítását s ez­zel az oxidálótérben való körfolyamatát a montejusk módja szerinti nyomóhatással teszi lehetővé. Az oxidációnál el nem hasz­nált oxigént, melynek útját előnyösen a (H) harangnak az (A) térbe való helyezé­sével, amennyire lehetséges, meghosszab­bítjuk, ezen harang közepén vagy felső ve­gén, szükség esetén az (A) henger tetején vezetjük el az (II, illetve I"2) csöveken és ezután a (B és C) hűtőkön vezetjük keresz­tül. Mindkét hűtő váltható gyűjtőkkel van

Next

/
Oldalképek
Tartalom