79471. lajstromszámú szabadalom • Lakat

— 2 — (9) tolókákat, valamint a (10) peckeket is balra előretolni igyekeznek. A (11) kulcs szárában (12) bevágások vannak a (10) peekakkel szemben. A (10) peckek különböző hosszúak, s hozzájuk képest a (12) bevágások épen oly mé­lyek, hogy a kulcs taraja a tolókákat és peckeket az 1. ábrából látható nyitóállá­sukba, vagyis úgy rendezi, hogy a (2) _ kengyelnek szabad útja legyen. A (2) kengyelt csakis az 1. ábrából látható helyzetben lehet kihúzni vagy betolni, miközben a (11) kulcs rögzítve van az (5) lyukban. A (11) kulcsot csakis 1. ábrabeli helyzetéhez képest 180°-kai elforgatott helyzetben lehet kihúzni vagy betolni. Kulcsbetolás alkalmával a (13) ék, amely a tarajjal diametrálisan szem­beeső alkotó mentében van a kulcs csú­csán, a (10) peckeket sorban egymásután .jobbra visszatolja az (5) kulcslyukból a (8) rúgó nyomása ellenében. Ha azután a kulcsot egészen kihúzzuk, akkor a (8) rugók felszabadulnak és a (7, 9) tolóká­kat, valamint a (10) peckeket maguk előtt balra tolják át, mígnem a (10) pec­kek az (5) kulcslyuk baloldalának ütköz­nek, mikor is a (7) tolókák a (4) kengyel- • szárt jobboldalt, a (9) tolókák pedig bal­oldalt önműködőlég elreteszelik. A kettős elreteszelés a lakatzárás biztonságát nagy mérvben növeli és a tolókáknak aránylag nagy fölfekvőhosszak állnak rendelkezésükre, úgy hogy a tolókák esetleges holt játéka sem rontja'le a zá­rásbeli biztonságot. Ezek szerint a lakatot úgy nyitjuk, hogy a kulcsot ékcsúcsával a (10) peckek felé tartva betoljuk és fél fordulattal el­fordítjuk és a lakatot úgy zárjuk, hogv a kulcsot visszaforgatjuk és kihúzzuk. A (4) kengyelszárnak a legalsó (3) to­lókalyukon lefelé túlmenő alja van, amely ezen kengyelszár legfelsőbb állá­sában elzárja a legalsó lakattestlyukban levő (7) tolókának és (10) peceknek pá­lyáját, úgy hogy ezek a kengyel kihúzott helyzetében nem nyomulhatnak a (4) kengyelszár vezetőhüvelyébe. Az (1) la­kattest felső éle viszont oly magasra esik, hogy a legfelsőbb (9) tolóka a ken­gyel kihúzott helyzetében is a testen be­lül maradjon, vagyis biztosítva legyen kiesés ellen. A lakattestbe még egy (14) szögcsap (2. ábra) van beleütve, amely a (4) ken­gyelszárba is belemegy. Ez utóbbiban a (14) szögcsappal együttműködő (15) gyűrűhorony és (16) bemetszés van. A (2) kengyelt csupán akkor lehet oldalt elforgatni, mikor a (15) gyűrűhorony a (14) szögcsap szintjében van. A (15) gyűrű horonynak a (14) szögcsáphoz való ütközése egyúttal határt szab a kengyel­kihúzásnak. Nyitóállásban a (17) rúgó kilöki a kengyelt. A reteszelések számának szaporításá­val, úgyszintén a (10) peckek hosszának váltogatásával végtelen sok kulcskombi­nációnk lehet egyébként azonos lakat­méretek mellett. Az elreteszelő szervek hozzájukférhetetlenül el vannak rejtve és gyakorlatilag teljességgel lehetetlen a hozzávaló kulcs nélkül kinyitni a leírt lakatot. Szabadalmi igények: 1. Lakat, melynek tolókaszerűen járó kengyelét a kengyelszárhoz képest keresztirányban járó, rúgóhatásnak alávetett tolókák reteszelik el, jelle­mezve azáltal, hogy a lakatnak két rend rekesztőtolókája van, amik kö­zül az egyik rend közvetlenül, a má­sik pedig ez utóbbiak közvetítésévei van alávetve egy rend rugó hatása­nak és a rúgóhatásnak közvetlenül alávetett rekesztőtolókák a lakattest lyukaiba, a többiek pedig az elrete­szelendő kengyelszárnak záróállásban az illető lakattestlyukak folytatásait képező lyukaiba vannak behelyezve, mimellett a lakattestlyukak ezen ken­gyelszárlyukakon túl a lakat kulcs­lyukába nyílnak és a kengyelszár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom