79400. lajstromszámú szabadalom • Plomba és plmbafogó

— 2 — nak növelése céljából pl. a (13) hüvely szélén kis szárnyak is kiképezhetők, melyek a (17) hüvely beszorítása után visszahajlíttatnak, vagy pedig a (13) és (17) hüvelyeket az utóbbi beszorítása után egyes pontokon hegyes szerszámmal való behorpasztás által egymáshoz fűzhetjük. A (10) szegnek a (22) hüvellyel való összefoglalása tetszőleges módon történhetik. célszerű azonban a 3. ábra szerint való kiképzés. Itt a (10) szeg végén esetleg recézéssel ellátott rendes, forgalomban levő alakkal bír és (18) fejét a szeg szárára rácsúsztatott (19) és a nagyobb átmérőjű (20) lemez közé helyezzük. Az eredetileg a 3. és 4. ábrán szakadozott vonalakkal jelzett alakkal bíró (20) lemezt erre a 3. ábra (21) nyilai értelmében alkalmas szerszámok segítségével felhajlítjuk, illetve ráhúzzuk a (19) lemezre, minek folytán a (20) lemez a 3. ábrán látható, a (19) lemezt körülfogó (22) hüvely alakjába megy át. Ámbár a (19) lemez a felhajlítás által beékelődik a (20) lemezből keletkező hüvely palástjába és a hüvelyből többé nem húzható ki, mégis előnyös a megerősítés biztosítása azáltal, ha a (20) lemezbe a (23) bevágásokat alkalmazzuk és az ezáltal létesülő (24) szárnyakat a 3. ábrán látható módon átfektetjük a hüvely belseje felé, míg a szárnyak vége a (19) lemezt meg nem támasztja. A (24) szárnyak átfektetése folytán a (22) hüvely palástjában keletkező (25) hornyokat a (26) zsinegnek vagy effélének átfektetésére használjuk fel (1. ábra), épen ezért, minthogy mindig két zsinegvégről van szó, négy (25) hornyot alkalmazunk. Hogy a (26) zsineg a (13) és (22) hüvelyek között elférjen, a hüvelybe vagy ezen hüvelyek közül csak az egyikbe, célszerűen a (13) hüvelybe megfelelő számú (27) csatornát sajtolunk be. A plomba természetesen úgy is berendezhető, hogy a szeget hordó (22) hüvely csúszik rá kívülről a lemezt hordó (13) hüvelyre. Ha továbbá a (10) szeg feje oly nagy, mint a (22) hüvely belső átmérője, akkor a (19) lemez el is hagyható. Az 1—4. ábrán látható példa összes részei a szeget kivéve, bádog vagy acéllemezekből géppel csákóztatnak, illetve sajtoltatnak ki. Az 5. ábrán látható példánál a szeget hordó rész (28) feje a keltezés stb. könnyebb besajtolhatása céljából a (10) szeg fejét és a szeg szárára rácsúsztatott (19) lemezt körülfogó ólomtömbből áll; különben ezen kiviteli alak alkalmazása azonos a 3. ábrán látható kivitellel. A plombának a 6. ábrán látható példája csakis két (29, 30) hüvelyből áll, mely hüvelyek mindegyike egy-egy (31), illetve (32) fenéklappal bír. Az átmérőben kissé nagyobb (29) hüvely sarka a kifelé irányított gyűrűs (33) csatornát képezi, míg a (29) hüvelyben lazán járó (30) hüvely nyitott vége a tölcsérszerű (34) kihajlással bír, mely a (29) hüvelyben szorosan jár. A (30) hüvelynek a 6. ábra nyilai értelmében a (29) hüvelybe való beszorítása alkalmával a (34) kihajlás végigcsúszik a (29) hüvely belső falán és az eközben fellépő súrlódás a kihajlást még valamivel meg is növeli. Ha a (30) hüvely a 6. ábra felső felén eredményvonallal jelzett véghelyzetébe ért, a (34) kihajlás belecsappan a (33) csatornába, minek folytán a (30) hüvely a (29) hüvelyből többé ki nem húzható. A (35) zsinegnek a (30) hüvellyel való összeköttetése tetszőleges módon. pl. azáltal történhet, hogy a két zsinegvéget a (30) hüvelyben kiképezett (36) nyílásokon fűzzük ál. Amint látható, a plomba minden esetben teljesen zárt, kívülről lényegében sima testet képez és a zsinegeken való húzás alkalmával sem lépnek fel oly irányú erők, melyek a plombát képező két hüvelyt egymásból tengelyirányban kihúzni törekednének. A 7 — 9. ábrán látható plombafogó berendezése a következő: , A rajzon példaképen kettősfogó gyanánt kiképezett fogó összes részei a (37) toldataikkal lazán egymáshoz támaszkodó és a toldatokhoz a (38) csavar segítségével hozzáerősített (39) kengyel által összetartott két (40) vezető sín közé vannak ágyazva. A (38) csavarok egyszersmind a plomba