79374. lajstromszámú szabadalom • Választókészülék illetéktelen mozgásbahozás ellenn biztosítandó szervek rögzítéséhez

— 3 mint a (3) csiga segélyével egy beállítógyűrű vastagságnyira magasba emeljük, akkor a (1.6) emeltyűnek (21) orra, amely egy (17) rúgó hatásának van alávetve, a (23) hüvelynek egy, megfelelő mérvben magasabban fekvő gyűrűhornyába csappan. Ha a (7) tengelynek tengelyirányú eltolása hamarább történik, semmint a (32) ablakon át leolvasható kombinációsjegy az éppen hátrahagyandó állítókorong áttörésével megegyezett, akkor a (15) emeltyűnek (18) sarkantyúja az illető beállítógyűrű pereméhez szorul és ezáltal a (15) emeltyűt befelé nyomja. A (16) emeltyű azonban úgy van kiképezve, hogy egy toldatánál fogva a (15) emeltyűn fölfekszik. így tehát a (L5) emeltyűnek befelé való mozgása magával viszi a (16) emeltyűt is, ez utóbbinak (21) orra ekkor a (17) rúgó nyomásával szemben meggátoltatik abban, hogy a (23) hüvely (22) 1 gyűrű hornyába csappanjon és így a teljes (7) tengelyrészt a (27) rúgó mindenestül visszaveti kezdőállásába. A (36) rúgó hatása alatt álló (38) zárófej a (15) emeltyűt új helyzetében rögzíti akkor, amikor a (15) emeltyű a (7) tengely belseje felé visszamegy. Mihelyt a (7) tengely újból kezdőállásába jutott, a (15) emeltyű ismét eredeti munkaállásába kerül, lígy hogy a (38) zárófej visszahúzódására a (17) rúgó és (16) emeltyű útján a (18) orr ismét az első gyűrű hornyába csappan. Az előbb említett (1) szánnak a bemutatott kiviteli alaknál egy (40) emeltyűje van, amely visszamenetkor végállásában a (41) üllőre ütődik és másik végével a (39) nyomókorongnál fogva visszahúzza a (32) csapszöget és (38) zárófejet. Ezt az átállítást természetesen egyéb módon is eszközölhetjük, úgy hogy a végállásban egy nyomást idézünk elő, amely alkalmas arra, hogy a (15) emeltyű (18) sarkantyúját a (19) korongba becsappantsa, pl. a (30) szelencén kiképezett alkalmas kampó segélyével, amely a (7) tengely hasítékába nyúl és vele együtt forog. A (7) tengely fokozatos eltolódásának, valamint annak biztosítása végett, hogy helyes állásokban történjék a tengely összefogódzása a (19) beállítókorongokkal, a (7) tengely mozgása ne történjék közvetlenül, hanem egy külön szerv közvetítésével, amely a bemutatott kiviteli alaknál, pl. egy (1) szánból áll, ami úgy van kiképezve, hogy a felhasított (7) tengelynek tengelyirányú eltolódását lehetővé teszi, anélkül, hogy ezt forgásában akadályozná. A jelen kiviteli alaknál ezen (1) szánnak anyamenetrészekkel ellátott (2) taraja van, amelybe egy (3) csiga kapaszkodik. Ez a (3) csiga, forgása a (7) tengelyt mindannyiszor egy (10) biztosítókorong vastagságnyira megemeli, amit követőleg a csigamenetbcn egy-egy (4) hasíték van, amin keresztül az (1) szán és avval együtt a (7) tengely is a (27) rúgó hatása alatt kezdőállásba mehet vissza, amennyiben hamis beállításban toljuk el a tengelyt a beállítókoronghoz képest tengelyirányban. A (3) csiga helyett természetesen valamely kilincsművet, vagy egyéb berendezést IS fi lkahnazhatunk, amely a fokozatos eltolást lehetővé teszi. Oly célból, hogy a (3) csiga forgását az előretolás értelmében biztosítjuk, a (8) csigatengely, amit egy (14) forgattyúval fargatunk, egy (10) hüvelykkel ellátott (9) alakkoronggal (1. és 3. ábra) van szilárdan összekötve. Ez utóbbi alatt (9') korong van és a (8) tengely a két korong között ketté van vágva. A (9') koronghoz tartozik a (11) zárókilincs, amely egy (12) csapszög körül forgatható és amelyet a (13) rúgó tart kellő helyzetében. Ha már most a (14) forgattyú! az (1) szánra nézve mérvadó irányban forgatjuk, akkor a forgattyú magával viszi a (8) tengely alsó részét és evvel együtt a (3) csigát is, míg ellenkező forgatásnál a (14) forgattyú nem forgathatja visszafelé a (3) csigát. A (14) forgattyú forgását egy ütközővel, illetve rúgóval úgy határolhatjuk, hogy az (1) szán emelkedőmagassága sohase léphesse túl azt a mértéket, ami a (19) beállítókorong vastagságának megfelel. A (14) forgattyúra ható rúgónak erősségét úgy szabhatjuk meg, hogy a forgattyú