79349. lajstromszámú szabadalom • Öntöző eljárás és berendezés

ugyancsak a (6) bilincseknél fogva (8) huzósodronyokkal van hozzáfeszítve (2. ábra). Ily módon a csőrendszer vízszintes síkban, vagyis szélnyomással szemben is ki van merevítve. Az (1) vágány mentében és ahhoz lehető közel van fektetve a (9) tápvezeték, aminek tolattyúval zárható (10) csatlakozócsonkái vannak helyenkint. A kocsi közelében viszont (11) és (12) csatlakozócsonkák vannak a (3) csőrendszerben, amik szintén tolattyúval zárhatók és amiket a kocsi továbbításának mérvében felváltva kapcsolunk a (13), ill. (14) tömlők utján az egymásután következő (10) csatlakozóhelyekhez. Amíg a kocsi jár, egyik csatlakozás mindig betáplálja a vizet a (3) csőrendszerbe, úgy hogy járás közben is folytonos a vízszolgáltatás. A (3). csőrendszeren helyenkint (15) öntözőfejek vannak, amik a nyomóvizet (16) körökben egyenletesen szétpermetezik. A keskeny (1) vágány a (9) vezetékkel egyetemben nem foglal el szélesebb helyet, mint amekkora a vetemények közt való közlekedésre közönségesen is szükséges, s minthogy a táblán végig való öntözés közben csupán ezen az egyetlen nyomon járunk s kizárólag csakis itt van dolgunk, a vetemények fölé szabadon kifeszülő csőrendszer továbbítása semmikép sem zavarja a vetemény eket. A tábla végén fordítókorongon elfordítjuk a csőrendszert és úgy visszük át a legközelebbi táblára. Egyszerűség céljából magát az (1) kocsit is fordítózsámölyosra készíthetjük, mikor az a további előnyünk is .van, hogy a táblán belül fák, stb. elül a (3) cső elforgatásával kitérhetünk. Az akadályon túlhaladva a csövet visszaforgatjuk és az öntözést folytatjuk! Sem embernek, sem vontató állatnak nem kell tehát belegázolnia a vetésbe, sőt ügyetlen gépi alkatrész sem jár a vetemények között. A teljes csőrendszert egészben, minden szerelő munka nélkül közvetlenül étvihetjük egyik tábláról a másikra és mindig egyetlen nyomon járván, a talaj egyenlőtlenségei a lehető legkevesebb nehézséget okoznak. Amennyiben a helyi viszonyok úgy kívánják, a (3) csőrendszert mindegyik végén könnyű szerrel megtoldhatjuk vagy kurtíthatjuk. Ha a terepviszonyok vagy széljárás miatt, vagy az öntözőszélesség nagy kiterjedése folytán a csőrendszer kiegyensulyozódása ingadozóvá válik, a csővégek lehetséges kilengéseinek elhatárolására görgővel, vagy más.,egyéb tapintóművel láthatjuk el a esőrendszer szabad végét. Ilyen megoldás látható a 3. ábrán, ahol a (16) kerék a (17) csőbe tokozott (18) rúgó közbeiktatásával van hozzáerősítve a (3) csőrendszerhez. A görgő, vagy más egyéb tapintómű, valamint a csőrendszer közötti kapcsolat továbbá csuklós is lehet. Ugy a rúgó, mint a csukló a talaj egyenlellenségeihez való hozzáiigazodást könnyíti meg. Igaz ugyan, hogy a (16) kerék esetleg a vetemény között jár, azonban egyrészt erre ritka sorban, csakis nagy, 50—60 méteren felüli szabad fesztávolságnál lehet szükség, amilyen nagy szabad feszítőköz gyakorlatilag semmilyen eddigi öntözőművel el nem. érhető, másrészt pedig a? ilyen magányos kereket, stb. könnyű szerrel beállíthatjuk valamely barázdának irányába, úgy hogy az ilyen, különben isi tulajdonképen terheletlen segédmű az új rendszernek föntebb részletezett előnyeit egyáltalán nem csökkenti érezhetőleg. Két vagy több szomszédos, együttjáró öntözőberendezés érintkező vége között a 3. ábra szerint (19) tömlődarabok utján létesítünk" közlekedő kapcsolatot, úgy hogy ekkor csupán az egyik csőrendszer felől kell betáplálnunk a vizet. A (19) tömlő o'y rövid, hogy nem csüng rá a növényzetre, viszont elegendő hosszú ahhoz, hogy a csővégek lehetséges: térbeli eltéréseihez szabad játékot engedjen.