79331. lajstromszámú szabadalom • Vasbetonból készült építőelem zárt keretszmetszetű, lényegileg prizmatikus vagy hengeres építmények (gyárkémények, nagy tartányok, tornyok, víztornyok, híd- és egyéb pillérek stb.) számára

közbeiktatása mellett), ugy a szélső üregeket kitöltő beton a szomszédos téglákat egymással ékszerűen erősen összeköti, míg a zárt keresztmetszetű üregeket kitöltő beton függélyes irányban átmenő és a rendszert ugyancsak erősen összetartó betonoszlopokat alkot. A találmány szerinti vasbeton-téglákkal előállított építmények a szél és egyéb erőhatások elleni nagy szilárdság mellett a nagy anyag- és munkamegtakarítás, a karcsú dimenziók, valamint az olcsó és gyors előállítás előnyeit nyújtják. A mellékelt rajzokon a találmány tárgyának egy példaképpeni foganatosítási alakja gyárkémény előállításával kapcsolatban vázlatosan van feltüntetve. Az 1. ábra a találmány szerinti vasbetontégla perspektivikus nézete kisebb léptékben. A 2. ábra ezen tégla vízszintes metszete. A 3. ábra metszet a 2. ábrának III—III vonala szerint. A 4. ábra az ezen vasbeton-téglákból épített gyárkémény egy részét mutatja építés közben. Az 5. ábra ezen gyárkémény vízszintes metszete. A 6. ábra összehasonlító vázlat, mely az egymáshoz képest téglakötésszerűen eltolt egymás fölötti két réteg egy-egy részletét a könnyebb szemléltetés kedvéért ugyanazon sikos egymás mellé helyezve mutatja. A vasbeton-tégla, mint az 1. és 2. ábrákból látható, A-alakú (de két végén lényegileg egyenlő szélességű) vagy oly H-alakú harántmetszettel bir, melynél a H-alak szárai egyik végükön harántirányban egymással össze vannak kötve. Ehhez képest a tégla az (1) és (2) üregeket tartalmazza, melyek közül az előbbi zárt harántmetszetű, míg a (2) üreg oldalt nyitott, Az oldalsó (4) nyílás a betonnak két szomszédos tégla közötti jobb bekötése végett célszerűen meg van szűkítve, mely célból a (2) üreget határoló szárak (3) végükön orrszerűen vannak kiképezve. A tégla a 2. és 3. ábrán látható (6) vasbetétet is tartalmazza, mely a téglagyártás folyamán helyeztetik be. A 4. ábrán látható átmenő függélyes (8) vasbetéteket a Helyszínén ágyazzuk be a téglasorokba, mimellett minden egyes téglát az illesztési habarcsréteg közbeiktatása mellett a (8) vasbetétek szabad végeire rátolunk és azután betonnal kiöntünk. Az egymás mellé helyezett téglák kapcsolódását az 5. ábra szemlélteti. Hogy a (2), illetve (4) nyílást, valamint a két szomszédos tégla közötti (10) illesztési hézagot kitöltő beton a szomszédos tégla homlokfeliiletéhez jól kössön, az utóbbit pl. durva felület gyanánt képezhetjük ki, a hatás fokozása céljából azonban a téglának szóbanforgó homlokfelületén célszerűen az (5) mély edésí képezzük ki. (1. és 2. ábrák). Az egyes téglasorokat az' illető sor összes tégláinak elhelyezése után magától kiadódó közt kitöltő (9) zárókővel zárjuk le. (5. ábra). Az építménynek a helyszínén elhelyezendő, vízszintes sikban fekvő (fel nem tüntetett) vasbetétjeit, melyeket a jelen esetben körben fektetünk, a téglák felső lapjába ágyazzuk, mely célból ezek az 1. és 3. ábrákon feltüntetett módon a (7) csatornákkal vannak ellátva. A vízszintes vasbetéteket a (8) függélyes betétekkel horgos részek segélyével kötjük össze, amikor is szilárdságtani szempontból az egész építmény a különállóan készített elemek dacára végül monolitrendszerű egységes egészet alkot. Az egyes vízszintes sorok a 4. ábrán látható módon egymáshoz képest téaiakötésszerűen el vannak tolva, mimellett a természetesen egyenesben folytatódó (8) betét viszonylagos helyzete a tégla (2) üregében minden sorban más _és más. Hogy már most a (8) betétek viszonylagos helyzetváltozása minden esetben