79295. lajstromszámú szabadalom • Újítások szelepeken és szelepfészkeken

— 3 zet akként módosul, hogy a (3) szelepfészek (6) nyúlványa övezi, mint nagyobb át­mérőjű gyűrű, az (1) tányérszelep (5) nyúl­ványát. Ugyanez az eset a 7. ábrán függélyes metszetben látható foganatosítási alaknál, mely a fent ismertetett megoldásoktól szer­kezetileg még abban különbözik, hogy pl. az 1. ábrán látható (a 2, 5 részeket egy­mástól elválasztó) (10) horony itt elmarad, vagyis az (5) nyúlvány közvetlenül csat­lakozik a (2) felülethez. Ezenkívül itt az (1) szeleptest és a (3) szelepfészektest külső átmérői egymással megegyeznek, vagyis az 1. és 5. ábrák szerinti foganatosítási alakoktól eltérően itt a külső palástfelü­letek tekintetében nincsenek ugrásszerű eltérések, úgy hogy (a kívülről beérkező áramlóközeg örvénylése, ütközése szem­pontjából és más gyakorlati okokból) cél­szerűbb és egyúttal tetszetősebb alakra te­szünk szert. Valamennyi foganatosítási alaknál a segédnyúlványokat kicserélhető gyűrűk alakjában erősíthetjük fel a szelep, illetve a szelepfészek testére. A 8. ábra oly foganatosítási alak függé­lyes metszete, melynél a szelep segédnyúl­ványa akként van kiegészítve, hogy az nemcsak a szelep zárása, illetve nyitásá közben (a tulajdonképpeni szelepfelületek kímélése céljából) végezhet fojtást, lianem üzemközben, a (2) szelep állandó nyitott helyzete mellett tetszőleges huzamos ideig bármely kívánt mértékű fojtásra használ­ható. Más szóval itt maga a segédszelep egyúttal normális fojtószelep gyanánt is igénybe vehető. Ezen célból az (5) segéd­nyúlvány alatt a (12) csőszerű testet al­kalmazzuk, mely a (13) fal segélyével vagy más módon van az (1) szeleptesttel egye­sítve és- melynek felső (14) éle a (7) segéd­felülettel együtt a (11) fojtónyílást hatá­rolja. Az áramlóközeg a (12) és (13) falak közötti, célszerű felfelé fokozatosan szíí- . kűlő csatornákban kellően vezetve és így összenyomást szenvedve halad felül és alul határolt (11) fojtónyílás felé, mely üzem közben az (1) szelep kellő beállításával a (3) szelepfészeknek (a zárás és nyitás al­kalmával ismertetett módon a (7) segéd­felülettel együttműködő) (8) segédfelülete révén tetszőleges mértékben szűkíthető. Ez a foganatosítási alak megfelelő átala­kítással a külső oldalon (tehát az ellen­kező irányban halad áramlóközeg esetére) is alkalmazható (körtolattyú módjára). Egyébként a 8. ábra szerinti szerkezet általában véve az eddigi fojtószelepekkel összehasonlítva, nemcsak akként jelentke zilc, mint (1) főszeleppel kombinált védő-, illetve fojtó-segéd szelep, hanem megfor­dítva; mint normális (hengertolattyús) fojtószelepnek elzáró, pl. tányérszeleppel való kombinációja. Ez azért fontos, mert az eddigi fojtószelepek tudvalevőleg kizá­rólag az üzem közben való átáramlás sza­bályozására voltak alkalmasak, nem pedig tényleges elzárásra is, mert tökéletes tö­mítést nem nyújtanak (így pl. henger­tolattyús fojtószelepnél a szeleptest és ti vele érintkező liengerfeliilet gyakorlatilag tömített elzárásra el nem fogadható), miért is a tényleges elzárásra más ponton külön elzárószelepet kellett elrendezni. Az ed­digiekkel szemben a találmány szerint a fojtószelep az elzárószeleppel közös szer­kezeti egységben előnyösen egyesítve van, ami nyilvánvalóan lényeges szerkezeti ós működésbeli egyszerűsítést, olcsóbb és kompendiózusabb elrendezést nyújt. Szabadalmi igények: 1. Újítás szelepeken és szelepfészkeken, jellemezve a szelep és szelepfészek tes­tén az áramlóközeg haladási irányában a tulajdonképpeni zárófelületek elé ik­tatott, ezeknél korábban záródó és ké­sőbben kinyíló, egymással együttmű­ködő védő segódfelületek által. 2. Az 1. igényben védett szerkezet foga­tosítási alakja, jellemezve egymással a szelep mozgási irányához párhuzamo­san, nyírófelületek módjára együttmű­ködő segédfelületek által. 3. Az 1. és 2. igényben védett szerkezet

Next

/
Oldalképek
Tartalom