79281. lajstromszámú szabadalom • Két anyagú melegraktározóberendezés
- 5 -3. ábra a 2. ábra 1—1 vonala mentén vezetett hosszmetszete, míg a 4. ábra ennek nagyobb léptékű nézete. A víztartályt (A), az olajtartályt (B) jelöli, a hőszigetelésre való légüres (a) hézaggal veszi körül az előbbit, hogy a kifelé sugárzó felület lehetőleg csekély legyen. (C)-vel a légüres tér hatása alatt álló tartály van jelölve, mely hőszigetelés céljából, az egész melegraktározót körülveszi. (D) csőkígyókat jelöl, melyek, töltéskor, az olajtömeg felfütésére, kisüléskor pedig a gőz elvételére és túlhevítéaére szolgálnak, míg (E) a víznek az olajjal való fűtésére szolgáló csőkígyókat, (F) a gőzt az (A) víztartályba bevezető, (b), lyukakkal ellátott csöve, végül (G) a gőzt elvevő csövet jelöli, mely e célra (c) hasítékokkal van ellátva. A nehezen forrásnak induló olajtömeget egyes vízszintes rétegekre osztó bádoglemezeket (H) jelöli. Ezen egyes rétegek egymással való összekötésére a (H) lemezek (x) kivágásokkal vannak ellátva. A melegraktározók megtöltése a következő módon történik: A tűzkazánból jövő gőz a (J) vezetéken és a (d) szelepen át a (K) kamrába áramlik és ebből a felső (D) csőkígyókba oszlik el, az (L) kamrában ismét összegyűl, azután az (M) kamrába és a legközelebbi (D) csőkígyókba áramlik át és így tovább, miközben mindeneke őtt túlhevítőmelegét adja át az olaj felső rétegeinek, azután pedig elgőzölögtető melegét is. A nedves gőz a csapadékkal az (N) kamrákból, az (e) szelepeken és az (f) görbe csöveken át, az (F) csövekbe jut és az (A) tartály víztartalmát felmelegíti. Ha az olaj és: a víz alsó rétegei a fütőkazánnyomásnak megfelelő hőfokra vannak felfütve, pl. a víztartályban 40 atm. gőznyomásnál, 250°-ra, míg az olajtartályban csak alacsony, 2—3 atm. nyomás uralkodik, akkor az utántöltést kezdjük meg. A jelen példánál most más célokra termelt, nagyon túlhevített gőzt vezetünk a (J) vezetéken, a (d) kamrán, a (D) csőkígyókon az (L) ós (M) kamrákon; az (N) gyűjtőkamrán, a (g) szelepen (mely előbb zárva volt, most azonban nyitva van) és az (0) és (P) vezetékeken át, ahonnan azt elvezetjük. Ezáltal elég hosszú utántöltési idő esetén, az egész olajtömeg megközelítőleg a nagyon túlhevített gőz hőfokára fog felmelegedni. A melegraktározó ekkor elérte legnagyobb melegtartalmát. A kisütés a következő módon megy végbe: A forró víztömegből fejlődő vízgőzt a (c) hasítékokkal ellátott (G) vezetékeken át, elvesszük az (A) víztartályból és a (h) szelepeken át, az (N) kamrákba vezetjük, ahonnan ez a gőz az előbbihez képest megfordított úton, a (D) csőkígyókon és az (M, L) kamrákon áramlik keresztül, ott túlhevülve a (K) gyűjtőkamrába jut, ahonnan azután az (i) szelepen (mely a töltéskor zárva volt) és a (Q) vezetéken át (a (d) szelep most zárva van) a fogyasztási helyre, pl. a gőzgépbe, vagy turbinába áramlik. A kisütéskor egyszersmind az (R) szivattyút is mozgásba hozzuk, úgy hogy ez a felmelegített olajtömeget az (S) és (T) vezetékeken át, az (A) víztartály felfütésére, az (E) csőkígyók felé, körfolyásba hozza. Az (E) csőkígyókból a lehűlt olaj, az (U) vezetékeken át, a (B) olajtartályokba folyik vissza. Az olaj körfolyását létrehozó (R) szivattyú (S) szívócsövét a (B) olajtartályhoz csak ennek kb. 3 /4 magasságában kapcsoljuk, hogy a felső olajréteg melegét, túlhevítő melegként, visszatartsuk. Az olajtömeggel való fűtés azt eredményezi, hogy a melegraktározó anyag nagv része változatlanul maradó gőznyomásnál vehető el. A légüres (C) tartály hősugárzó felületeinek egy foganatosítási példája a 4. ábrán nagyobb léptékben van feltüntetve. A légüres tartály be'ső felületétől megfelelő távolságban fényes (V) bádoglemezek vannak megerősítve és a kettő közt még egy réteg (W) hőszigetelőanyag (pl. asbest) van elrendezve, hogy
